Még mai is belebizsergek, ha az, akkor velünk történtekre emlékezem… Horgásznaplóm hasábjairól, hadd elevenítsek fel most Nektek, egy számomra emlékezetes történetet. Eközben arra kérve az olvasót, „bocsássa meg túlkapásaim”, amelyekkel a halakhoz és a természethez vonzódom, ragaszkodom.
Lássuk csak (most serceg a papír az ujjam alatt)!
„2012. június 7-én, barátom egy parádés tükrössel mutatkozott be a tározón. A hal tiszta súlya 17 kilogramm volt! A partról történt fárasztás végén nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy kimeríthettem a nem hétköznapi pontyot. Örömünk őszinte és szavakkal nem igazán körülírható formában bontakozott ki a Palotási éjszakában. Minden boton csalit frissítettünk, majd újrahúztuk a készségeink.
Ádám barátom, a 17 kilós ponyt és én...
Egy húszas süllyedő fűszeres-mogyorós bojlit könnyítettem ki, egy hasonló ízű 15 mm-es golyóbissal. A „kétemeletes hóemberemet” a sekély vízben, fejlámpám fényében még ellenőriztem a behúzás előtt. Rögeszmém, hogy csak abban az esetben ülök nyugodtan a parton, ha a csalim úgy viselkedik a fenéken, ahogy azt én elvárom…
Már hajnali 3 óra is elmúlhatott, amikor a DAIWA jelzőm tökéletes frekvencián adta a tudtomra: kapásom van! Kiugrottam alkalmi sátramból, majd „ráemeltem” a botra. Barátom és horgásztársam izgatottan várta a fejleményeket. Ádi, ez nagyobb lesz, menjünk fölé, adtam ki az ukázt és azzal a lendülettel toltuk el magunkat a parttól a kis BIC csónakban. Hasadt a hajnal… fantasztikus volt a tározón megélt napfelkelte.
A 3 librás Tribal botom keményen megdolgozott. A fenéktől csak nehezen, férfias tusában tudtam a halat a felszín közelébe emelni. Ellenfelem, újra és újra visszatört a mélyebb vízbe, alaposan próbára téve a felszerelésem, a tudásom és nem utolsó sorban, az egyre csak fogyatkozó türelmünk.
Már kibontakoztak a kontúrok és a hajnal első észlelhető fényei is szabadultak az éjszaka szorításából. A festő vagy író, biztos, hogy alkotatna most, szóltam társamnak, utalva a minket körülvevő, különleges hangultra. A fantasztikusan hosszú testű, nyurgaszerű pontyom nehezen, de végül csak megadta magát, szinte olvasva ezzel gondolataim: létezik harmónia a világban... A hibátlan pikkelyest, barátom óvatosan megszákolta, majd hamarosan célba vettük a partot.
gyönyörú halammal fotóznak...felejthetetlen élmény!
A hal „tiszta” súlya 13,10 kg. nyugtáztuk a fogást, majd óvatosan visszaengedtem nemes ellenfelem.”
viszlát barátom...
Ennyi hát a kiragadott részlet. A teljes kirándulásunkról itt a magazinunkban egy régebben megjelent 2 részes írásban olvashatsz kedves érdeklődő horgász társ!
Jó olvasást! Én is azt teszem… miközben ”szobafogságom” kényelmes foteljéből, gőzölgő italom mögül, néha-néha azért kitekintek a havas januári tájra…
Nagy Róbert
