A pergetés célhalai II.-A süllő

Mondják csak süllőnek is, van aki fogas süllőnek hívja, de akad aki csak fogasozik. Ez a tiszteletteljes megszólítás azonban csak a másfél kiló feletti süllőknek dukál. A hazai sügérfélék legnagyobbra növő képviselője, a tavak, valamint a lassú és gyorsabb folyók félénk ragadozója süllő. Teste enyhén lapított, nyúlánk, az állóvizekben élők valamelyest zömökebbek. Háta szürkészöldes, inkább kékes, vagy olajzöld. A jellegzetes sötétszürke csíkok ezüstös oldalának közepéig húzódnak le, hasa szinte hófehér. Szemei nagyok, hátúszója osztott, két részből áll, a farokúszó töve finoman pettyezett. Kopoltyúfedője éles, fogazata rendkívül erős.





Táplálkozása

A süllőfészket elhagyva még csak apró gerincteleneket fogyaszt, de már egynyarasként, 5 centis korában elkezdi ragadozó életmódját. Kifejlett példányai első sorban halevők: durbincs, sügér, bodorka, küsz, kis keszeg ritkábban apró kárász alkotja táplálékukat. Nem vetik meg persze az elpusztult halakat sem, ezt jól mutatja, hogy halszelettel sokkal inkább megfogható, mint a csuka. Felnőttként is befalnak férgeket, rákokat, ha a sors úgy hozza. Szinte valamennyi műcsalival foghatók, az élő kishal, a halszelet mellett, sőt sűrűn a kukoricával csalizott pontyozó szerelék horgain is rajtaveszt egy-egy példány.

Ahol keresni kell

Haluk szereti a friss, oxigénben dúsabb, változatos medrű, de kemény talajú vizeket. Folyón a gyors, illetve a lassú áramlások határán, az úgynevezett elváló vizekben, azaz sodorvonalban fordul elő. A rohanó vizeket megtörő akadályok környékét szeretik leginkább. A mesterséges úton létrejött süllőtanyák az egyszerű partvédő kövezéstől, a sarkantyúkon és ruganyokon át a T gátakig változhatnak, lényeg az, hogy valamilyen módon ezeken a helyeken a folyás jellege bizonyos mértékig megváltozzon.
A szabályozatlan folyómedrekben a szigetek végénél, zátonyok homokpadjain, medereséseken, hókonyokon, fatuskók, gyökerek közelében érzik jól magukat.



Állóvizeink közül a Balaton jelentős süllőállománnyal rendelkezik. Híres akadók, tartások és marások nyújtanak számukra menedéket. A lényeg az iszap mentes kemény aljzat.



Adatok
Latin név: Stizostedion lucioperca
Legnagyobb súly 15-20kg között
Átlagos súly. 1.5-2kg
Átlagos hossz: 45cm
Élethossz: legfeljebb 15 év
Tilalmi idő: március 1 - április 30.
Legkisebb kifogható méret: 30cm

Szaporodása

A tavasz közepén, március végén-április elején ívik. Főleg gyökeres, köves területeket keresnek fel a hímek, itt alakítanak ki egy asztalnyi fészket, amelyet védelmeznek. A nőstények megnyeréséért sajátos "táncot" lejtenek, s ha az udvarlás sikerrel járt egymás mellett forogva ívnak le. A megtermékenyített 50-200 ezer ikrát egyenletesen terítik el a fészekben. A kikelő ivadékok néhány napon belül táplálkozni kezdenek.



Éjjel fent

A süllők igazi ideje az alkony, a hajnal, valamint az éjszaka. Ilyenkor már messziről hallatszik a rablás jellegzetesen spriccelő hangja. A süllők este a sekélyebb, illetve felsőbb, parti vizekbe költöző kishalakat követik. Ilyenkor lehetnek nagyon eredményesek a felszíni wobblerek, míg a twisterekkel inkább nappal a mélyben érdemes próbálkozni.



Érdekességek

Az öregebb példányok élőhelyüktől függően néha elveszíthetik csíkjaikat. Általában a folyóvízi süllőknél figyelhető meg, hogy a harántfoltok megkopnak, és szinte csak az ezüstös pikkelyek borítják az oldalukat.

A süllőnek, mint a ragadozóknak általában, igen nagy szeme van. Ez a táplálékszerzésben, illetve az íváskor kap kiemelt szerepet. A süllő a pezsdülő, lassan áradó vizekben kap a legjobban, ekkor oldalvonal-szerve mellett főként a szeme segíti a tájékozódásban.