Pontyhajó és a (horgász) álmok színpada…

Alapos előkészületek után, állandósuló horgásztársammal Toman Áronnal szálltam autóba, hogy egy számomra ezidáig még ismeretlen, Budapesttől igen távoli vízen vegyük üldözőbe a pontyokat. Barátom, már többször járt Nagycsepelyen, így az oda úton, folyamatosan ostromoltam a kérdéseimmel. Mivel? Hova? Hogyan? Csak úgy „daráltam” társam felé a mondataim egész sorát. Aztán, ahogy egyre csak fogyasztottuk a kilométereket, úgy fokozódott bennünk a „vadászösztön”. Sporttársam, az utolsó kilométereket, már egészen biztos, hogy „WRC Superally” szintidőn belül teljesítette…

Amikor megérkeztünk, és végre kikászálódtam az autóból, egy valóságos mesevilág tárult a szemem elé…

ha festő lennék, biztos, hogy azonnal ecsetet, vásznat készítettem volna ki, ha költő, akkor meg írószerszámot és papirost. De elsősorban horgász vagyok! Így barátommal, a cuccainkat bányásztuk ki az alaposan megpakolt autóból.



A tógazdával váltottunk a helyszínen pár szót és külön kiemelném, hogy mennyire emberséges, mennyire segítőkész embert ismerhettünk meg Nagy Ernő személyében! Aztán hamarosan, gyalogszerrel közelítettük meg azt az aprócska kis szigetet, amelyen horgászni szándékoztunk. A helyszín gyönyörű! Miközben a felszereléseinkkel megpakolva haladtunk a partján, a szememen keresztül, csak úgy simogatta lelkemet a környezet. Ez tehát Nagycsepely… sóhajtottam, de lépteimet azért szaporábbra vettem.



Alaposan kimelegedtünk, mire minden cuccunkat bevarázsoltuk, de nem lankadtunk, izgatottan kezdtük meg a szerelékek összeállítását! Talán még a szívem is hangosabban vert, amikor végre kicipzáraztam az általam most először használt PANAMA SPEEDY etetőhajó táskáját. Itt ragadnám meg a lehetőséget, hogy megköszönjem, Judák Barnabásnak a speciális lehetőséget! Ha bármilyen kérdésetek lenne az etetőhajó bérléssel kapcsolatban, akkor forduljatok hozzá bizalommal! Telefon szám: 06 20 299 13 94. www.etetohajokolcsonzes.hu



Modern darab, méregettem a szememmel, azonnal látszott rajta, hogy ízig, vérig pontyhorgászoknak lett kitalálva.

Egyszerű szerelékeket készítettem MAD pasztaólmokkal, kifejezetten a „hajós” üzemmódra hangolva. A csalogatóanyagokat (etető pelletek, darabolt és egész bojlik, valamint magfélék) és persze a felcsalizott végszerelékem, a hajó optimálisan megdöntött hátsó felében helyeztem el, majd „vízre szálltam”. Az irányító egység egyszerű használatával – na meg a SPEEDY gyorsaságával – nagyon gyorsan a túlpart előtti, víz alatti akadó sor előtt "találtam" a hajót! A rakomány kioldása csak egy mozdulat, majd „hasított” is vissza a gépezet a parthoz! Megy ez nekem… örömködtem!



Áron, eközben az általa már nagy precizitással összehangolt feeder készségeivel ostromolta a tavat! Hamarosan, az első kapást könyvelhette el, jól felkészült barátom és én a „segéd”, egy formás Amurt szákolhattam buzgó társamnak! Gratuláció után egy kicsit leültük, megreggeliztünk, majd a tóban gyönyörködtünk.



Káprázatos egy víz! Ligetes, bokrokkal és fákkal tarkított, zegzugos partja, szigettel megosztott területe, egy ámulatba ejtő, mesevilágba varázsolja az ide érkezőt.

A velünk szemközti rész ahová horgásztunk, egy domb, vízbe „szakadó” oldala, ahol akadók tarkítják a mederfeneket, remek búvóhelyet biztosítva ezzel az ott lakó halaknak. A tó gáti része, talán a „legegyhangúbb”… de ez a szó most, sok-sok idéző jelbe teendő, hisz az épp, a napokban zöldülő anyatermészet, minden atomjában festette, képeskönyvbe illővé a tájat.



Áronnak újabb kapás volt, miközben én még bőven a tájat figyeltem. Hala, azonban erősebbnek tűnt, így óvatos, de azért tempós fárasztás végén landolt a merítőben a duci tükrös! A mérésnél kiderült, hogy társam, a „nap halát”, egy 8,70 kg-os példányt fogott ki! Eredménytelenségem miatt, kezdtem kissé türelmemet veszteni, így egy újabb csalit fűztem a „hajszálra” és a hajóba is, egy vele harmonizáló fűszeres csalogatóanyagot tettem. A pop-up csalim – ténykedéseim következtében - ezúttal, hamarosan gazdára talált! Most már, amolyan BLACK CAP-es mosoly ült ki az arcomra, amikor a fényképező elé fordítottam a nyúlánk és csupa izom pontyot!









A hajót folyamatosan „járattam”, teszteltem, gyorsultam lassultam, kanyarodtam, minden porcikáját érezni akartam. Az akkumulátor töltöttségét is figyeltem, amivel különösen meg voltam elégedve.

A nap folyamán csak egyszer cseréltem az aksit, azt is pillanatok alatt, hisz a „pattintós tető” eltávolítása után, csak bele kell helyezni az újat és kész is! Nincs csavarhúzóra vagy bármi ilyesmire szükség… A hajó tartályának a csali kapacitása, tapasztalataim szerint, megközelítőleg másfél kilogramm körüli. Ez az a mennyiség, amit biztonságosan és nagy sebességgel képes fuvarozni a SPEEDY! A tartály kinyitása után - ami természetesen a vízszint felett van - a csalogatóanyaggal együtt ürül a szerelékünk. Egyszerű és nagyszerű, valamint igen hatásos megoldás ez!



Áronra rászálltak… na nem a bogarak, hanem a pontyok! :) Egymás után fogta a 2-4 kilogrammig a halakat! Én azonban kitartottam a "nagyobb csali - nagyobb hal" szindrómánál, és igyekeztem a hajóval bejárni az előttem elterülő terepet. Párszor meg is találtam a víz alatti akadókat, ami sajnos horogvesztéssel járt! Erre mondják: a tanulópénzt meg kell fizetni!





Pár hangulatos fotó elkészítése után az órámra pillantva tapasztaltam, hogy milyen gyorsan fogy a márciusi nap… Már a vastag pulcsit is felkérte „magára” az egyre halványodó napsugár…

Egyik botommal, az utolsó megmozdulásaim egyikén, egy távoli bedőlt fa takarásában helyeztem el a csalim. Nagy reményeket tápláltam hozzá, és bizony nagyon hiányzott nekem még egy ponty a "napból"… Aztán, fohászaim meghallgatásra találtattak és hamarosan egy pazar kapásra reagálhattam. Ez a hal iszonyatos erővel küzdött, alig- alig tudtam csak a parthoz szelídíteni, olyan erőben volt a pikkelyes "atléta". Amikor megmerítettük, először egy kisebb csalódottság - hisz nagyobbat reméltem - aztán a pontybölcsőbe helyezve, már hatalmas öröm járta át a testem. Ennek oka, hogy egy hihetetlenül hosszú, óriási farokuszonnyal rendelkező, nyurga szerű pontyot mérlegelhettem, egészen pontosan, 6,52 kg-os tömeggel!



Méltó befejezése volt ez a horgászatunknak, hiszen ezzel a hallal együtt, több mint tíz darab pontyot sikerült kifognunk, mi több, két darab amurt is vendégül láthattunk a kényelmes halbölcsőnkben...

Áronnak és nekem is sikerült egy-egy szebb példányt kifognunk a nap folyamán, ami véleményem szerint nem rossz teljesítmény március közepén! A fáradó sugarak "alatt", még ha fájó szívvel is, de megkezdtük a pakolást. Már az autópályán hasítottunk Pest felé, amikor a tapasztalatok átbeszélése után, furcsa csend telepedett mindkettőnkre. Nem kérdeztem, de szinte biztosan tudtam, hogy Áron is, már az újabb visszatérésre gondolt… igen ez egészen biztos… az álmok színpadára!





Nagy Róbert