Ilyenkor télvíz idején a legtöbb horgász, köztük jómagam is csak ábrándozik a vízpartról. Elképzeli, ahogy szeretett botjaival és orsóival újra beveti horgait, leül a kellemes tavaszi napsütésben és várja a következő kapást. Leszámítva azt az egy-két elvetemült és bátor sporit, aki ilyenkor is kimegy lógatni (hozzáteszem minden tiszteletem az övék) nekünk, átlag horgászoknak csak a TV műsorok az újságok esetleg a tavalyi feljegyzéseink és képeink maradnak, amiket ilyenkor nagy előszeretettel és sóvárogva nézegetünk. Lassan, lassan ezért eljön a tavasz és kezdünk mozgolódni, elővesszük a felszerelést, aki még nem tette az most megtisztítja a tavaly lerakódott szennyeződéseket, beszerzi a hiányzó apróságokat, felköti az idei előkéket és turkál a régi holmik közt. Egy ilyen alkalommal került a kezembe egy nagyjából 20 évvel ezelőtti orsóm és elkezdtem azon gondolkodni, hogy mi minden változott ennyi idő alatt. Az orsóknál maradva akkor még azt sem tudtuk milyen a fém dob vagy a távdobó orsó. Nem volt csapágyazott a zsinórvezető görgő. A harci fékről álmodni sem mertünk, hiszen még csak akkortájt jöttek ki az első nyeletőfékesek. Nem volt még csigás dobemelés vagy tűgörgős visszaforgás gátló és örültünk, ha legalább a nyaknál volt már egy csapágy. Botok terén is nagy a változás hisz még üveg bottal kezdtük. Ma meg már azt sem tudjuk, éppen mit jelölnek a betűk és számok a karbon anyagú botokon. Volt egy úszós és egy fenekező, de hogy milyen a match vagy feeder, esetleg a bolognai bot arról fogalmunk sem volt. Akkor még a kerámia betétes gyűrűk voltak az átlagosak és csak a nagyon drága holmikon volt látható SIC gyűrű. A kiegészítő és apró felszerelésekről már ne is beszéljünk. A mai digitális mérleg őse még húzós volt. A horgokat még fenőkővel fentük és a csalit is a horogra tűztük mivel nem használtunk még hajszál előkét. A zsinórok halovány gyengék voltak a mostaniakkal szemben. Sőt nem voltak sem UV sem kagylóállóak. Bizony nem létezett ólombetétes és fluoro karbon előke sem. Hagyományos spirálkosarakkal dobáltunk nem pedig a mai gubancgátlós vagy method kosarakkal. A méretes pontyozó úszókat javarészt gömb ólommal súlyoztuk ki, mert még nem is láttunk önsúlyosat, amire csak pár darab sörét kell. Ültünk a kemping székben, leraktuk a botokat a magunk készítette ágasra és lestük a karikát, amit kapásjelzőnek használtunk. Ma pedig ülünk a ponty fotelban, felállítjuk a rod-podot, és bambulunk, mert az elektromos kapásjelzőt úgyis meghalljuk ha megszólal. Kicsit elkényelmesedtünk, de ez talán a fejlődéssel jár. Természetesen lehetne még sorolni oldalakon keresztül a változásokat, de most csak egy rövid nosztalgiázás volt a cél a főbb elemeket érintve. A cikk utáni képeken jól látszanak a különbségek jobban, mint ahogyan azt írásban vissza tudnám adni. Szerintem sokan rá fognak ismerni egyik másik holmira, amit ők is használtak.
Első fék akkor és most
Hátsó fékesek
Variációk nyelető fékre
Egy kis érdekesség: Zárt dobú orsó
Teleszkóposak a múltból és a jelenből
Közelebbről
Monofil damilok. Már külsőre is szebbek a mostaniak.
Fonott zsinórok. A jelen.
Az alsó sor mintha kicsit élesebb lenne.
Hagyományos és távdobó kosarak
Régi pontyozó és új match úszók
Digitális őse a húzós
