Revans

Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.



A szokásos gyors kicsomagolás következett. Mivel úgy gondoltam, hogy az egyik botot fenekezőre a másikat pedig úszósra szerelem ezért előbb a fenekezőt raktam össze. Felcsalizást követően mely a múltkori sikeren felbuzdulva ismét a vörös démon ízesítésű hibrid pellet volt pelletes fekete etető anyaggal már ment is a helyére. Nagyjából 70-80m re dobtam a szereléket. A kapásjelző beállítása után következhetett az úszós felszerelés összeállítása. Mélység mérést követően beszórtam némi etetőanyagot mely mézes-pálinkás ízű volt. Felhelyeztem egy gilisztát és két csontit a horogra majd ment is a helyére, ami a parttól úgy 10 m-re volt. Hozzáteszem a víz már itt is nagyjából 3m mély.



Majd három órán át semmi nem történt csak élveztem a csendet és néha újra dobtam a szereléket. Fél kilenc előtt pár perccel azonban az úszóm akárcsak a múltkor szépen lassan elmerült. Nosza, nekem sem kellett több, gyors bevágást követően indulhatott a fárasztás. Ügyelnem kellett, mert mind a két oldalon egy-egy fa volt a vízben és nem szerettem volna, ha feltekeri magát valamelyikre a halam. Most nem szorult be a zsinór sehova így pár perces fárasztás után melyben a szomszéd spori segített mivel nagyon fickándozott és kiugrott állandóan a vízből a hal már a szákban pihegett. Gyors mérlegelés után mely 2 kg-t mutatott készítettem pár fotót és mehetett is vissza az éltető elemébe a tokhal. Ezzel teljesült is a vágyam. Hiszen ezért jöttem, hogy a legutóbb elvesztett tok után sikerüljön egy ilyen halat a partra segíteni. Már nem jöttem hiába.



Miután az öröm csillapodott bennem újra csaliztam természetesen ugyan azzal és már repült is vissza a szerelék az előző helyre. Nem telt el még fél óra sem az előző kapás után, amikor is az úszó ismét csak eltűnt. Megint bevágás és a fék engedése következett. A hal egyből elment balra a fa felé és fel is tekerte magát valamire előtte. Ott álltam és nem tudtam semmit sem tenni, mert nem mozdult. Na, gondoltam ennek annyi. Megpróbálom megfeszíteni, lesz, ami lesz, legfeljebb elszakad a zsinór. De nem így történt. Kiszabadult a hal és folytathattam tovább a küzdelmet. Ekkor azért örültem, hogy a számomra kicsit vastag 0,25-s damilt tekertem fel a dobra. Pár perc után végül is sikerült megmerítenem az újabb tokot. A mérleg 1.52kg-t mutatott. Ismét pár kép és szépen vissza is engedtem a vízbe. Az örömöm leírhatatlan volt, hiszen dupláztam és még csak 9 óra körül járt az idő.



Később az egyik közösségi oldalon kérdezték tőlem, hogy az első halam Lénai tok-e és csak ekkor tűnt fel nekem, hogy tulajdonképpen nem is egyforma a két hal. Ez az alábbi képen ahol közelről vannak, lefényképezve jól látszik.



Aki még nem fogott ilyen halat annak bátran ajánlom, mert egy kiváló sporthal. Nagyon erősen és hevesen védekezik úgy, hogy sokszor a vízből is kiugrik. El sem tudom képzelni, ha egyszer beleakadok egy nagyobb példányba az milyen lesz. Ezek után megint eltelt úgy két és fél óra csendben és eseménytelenül. Kihasználtam az időt arra, hogy a szokásos szunyókálásomat megejtsem. Ez sajna a koránkelés eredménye. Fél tizenkettő magasságában azonban arra eszméltem, hogy a fenekező botnál a kapásjelző rendesen sípol már. A fárasztás kicsit tovább tartott, mint az előzőekben, mert ugye messzebbről jött a hal. Érezhetően más volt, mert folyamatosan ment és nem ugrált. De sikerült ezt is megszákolnom. Mint kiderült egy 2.1 kg-s szép pikkelyes ponty volt a tettes. A szokásos műveletek után őt is az útjára engedtem.



A nap hátralévő részében már nem volt több kapásom, de így is elégedett voltam, mert ismét egy csodás napot töltöttem eme tó partján és sikerült a magamnak kitűzött célt megvalósítanom. Remélhetőleg legközelebb már éjszakára tudok menni, mert azért az az igazi horgászat. Semmihez sem hasonlítható.



Annyit még hozzá tennék ehhez a naphoz, hogy azért ismét volt egy kis probléma ugyanazzal az orsóval, amit azért sikerült orvosolnom miután otthon újra szétszedtem. A változatosság kedvéért most a fék tapadt le. Ahányszor egy hal megindult kézzel kellett a dobot megforgatnom, hogy elinduljon. Ez egy nagyobb halnál akár zsinórszakadást is okozhatott volna. Mint kiderült teljesen szárazak voltak a fék lamellák. Azóta megolajoztam és átellenőriztem az összes többi orsót is. Mondhatom elég siralmas az összkép. Szinte minden orsónál ez volt a helyzet. Talán a melyikekben teflon lamella van a fém alátétek közt az kevésbé hajlamos még szárazon is letapadni mivel az jobban csúszik az anyagánál fogva. Szerintem velem együtt sokan úgy gondolják, hogy egy új orsó egy, két évet elmegy karbantartás nélkül, hiszen gyárilag úgy is megkenték. Nos, most már azt vallom, hogy ha valaki újat is vesz, vigye haza és vagy maga nézzen bele, hogy meg van-e zsírozva, a fék olajozva és rendesen össze van-e rakva. Ha nem mer hozzányúlni, akkor nézesse meg egy szervizben. Érdemes, mert egy csomó bosszúságtól kíméli meg magát az ember és nem utolsó sorban a műszer is hosszabb ideig fog ketyegni.