Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Sporthorgászhoz méltó halfotózás

A napokban volt időm és alkalmam hozzájutni, áttekinteni munkahelyem több évtizedre visszanyúló, horgászmagazin gyűjteményét. Az akkori cikkeket olvasva és a képeket nézegetve rájöttem, milyen sokat fejlődött pozitív irányba a sporthorgászat. Összehasonlítva a napjainkban megjelenő képes írásokat és az akkori horgászok (egykori mentoraink) cikkeit, azoknak képanyagát, bizony mutatkoznak "üdítő" különbségek....
A napokban volt időm és alkalmam hozzájutni, áttekinteni munkahelyem több évtizedre visszanyúló, horgászmagazin gyűjteményét. Az akkori cikkeket olvasva és a képeket nézegetve rájöttem, milyen sokat fejlődött pozitív irányba a sporthorgászat. Összehasonlítva a napjainkban megjelenő képes írásokat és az akkori horgászok (egykori mentoraink) cikkeit, azoknak képanyagát, bizony mutatkoznak "üdítő" különbségek....



Azonban azt se tagadjuk, sok mindent tanulhatnánk tőlük, kitartás, elszántság, kreativitás... Viszont azt kell, hogy mondjam, amilyen irányba fejlődik a sporthorgászat, amilyenné alakult az évek során, arról az őseink is példát vehetnek. Értem ez alatt a halak védelmét, a szákolás utáni sorsuk biztonságosabbá tételét. Az évek előrehaladtával - szerencsére - a horgászok egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a halak óvásra, tiszteletére. Remélem ennek a folyamatnak a fejlődése nem áll meg és egyre több társunkban felerősödik majd ez a szemlélet! A közelmúltban elolvashattátok itt a Zóna magazinban „Fénykép és tartalom, avagy tanácsok a vízparti fotózáshoz … „ című írásom. Ennek folytatásaként, szeretnék most megosztani veletek pár gondolatot. Pár mondat – egy fiatal ugyan - de a természetet, élővilágot nagy becsben tartó „sráctól”.



A hobbim a munkám, munkám a hobbim, talán már nem is csak a hivatásom , hanem az első számú „kedvesem”. A horgászújságokat lapozva, esténként munka után fáradtan, pecacsatornákat bámulva, meg kell, mondjam: sok minden látottal és olvasottal nem értek egyet. Igaz, azokat a bizonyos "hibákat" magamban is felfedezni véltem... Néha „kapcsolok” és a parton is felteszem magamban a kérdést: ezt miért így csináltam… ?

Pár héttel ezelőtt „Zóna Zoli” (Oláh Zoltán) barátommal egy csukás tavon próbáltunk szerencsét. Az első krokodilpofájú kifárasztása után nagy izgalommal, kissé kapkodva készültem a fotóra. Szokásosan megragadtam a kopoltyújánál a halam és büszkén kitartottam. Nagy kiabálásra lettem figyelmes. A tógazda rohant felém kezével hadonászva. Nem értettem… ! Valamit rosszul csináltam? Nem lehet fotózni? Oda ért, majd normálisan felvilágosított. A halak kopoltyúja felelős a vízben oldott oxigén felvételéhez, így arany szabály a tavon, hogy a halak védelme érdekében így tilos megfogni az „állatot”. A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy még ugyanazon a napon, egy nagy dicsérettel is gazdagabbak lettünk, hisz minden halunkat matrac felett fotóztuk, kivívva ezzel a tógazda elismerését!



Azóta nagyon elővigyázatosan, körültekintően nyúlok a ragadozóhalak eme érzékeny területére. Meg kell említeni azt is, hogy egyre kevesebben viszik haza a halat és használják inkább fotóalbumukat haltartó szákként. Viszont, még így is felmerül pár kérdés a halak helyes bánásmódjával kapcsolatban. Szinte mindenkinek fontos, hogy a fényképen a hal, a lehető "legnagyobb" legyen és rólunk is a lehető legelőnyösebb kép szülessen... Ezért képesek vagyunk a fogás örömének izgalmában megfeledkezni arról, hogy egy halnak nem a szárazföldön a helye…Ne tegyük!

Velem is előfordult nem egyszer, hogy kicsit talán sokat marasztaltam kint a levegőn ellenfelem. Halbiológusok szerint, mérettől függően egy méretes ponty vagy amur, már 10-15 perc szárazföldi tartózkodása után, maradandó agykárosodást szenvedhet. Egészségesen elúszik, ezt látván megnyugszunk… Viszont a visszaengedést követő órákban esetleg napokban, szervezete feladja és ez akár a pusztulásához vezethet. Következetesen figyeljünk a hal bőrén található nyálkarétegre, mert ez sok mindenért felelős! A halak akárcsak az emberek bőrükön keresztül is lélegeznek, ez a réteg segíti a gázáramlást plusz egyféle pajzs a baktériumok és kórokozók ellen. Fotózás előtt majd exponálás után is fontos folyamatosan nedvesen tartani a halat, ha a nyálkahártya minősége romlik vagy mennyisége csökken, az rányomja a bélyegét pikkelyes barátunk sorsára…



Fotózás közben ügyeljünk arra, hogy a hal biztos kezekben legyen és kellően nyugodt állapotba kerüljön. Sokan azt vallják a fejjel lefelé fordított hal megnyugszik… inkább csak önkívületi állapotba kerül. Kézbevétel előtt, takarjuk le a szemét pár másodpercre vagy percre, mert így valóban megnyugszik. Nagytestű hallal ne álljunk fel, hiszen minél magasabbról esik le, annál nagyobb az esélye a belső szervek sérülésének! Visszaengedésük után ez megint az állat pusztulásához vezet. Próbáljuk meg vízszintesen tartani az élőlényt! Függőlegesen tartva, kicsúszhat a kezünkből és a farkúszójára eshet! Ezzel is örökre megpecsételve az életét! Ne feledjétek, egy 20 kilós ponty lehet kétszer annyi idős, mint én… Lehet akár annyi idős, mint épp te…



Fogd meg&Bánj vele kíméletesen&Engedd vissza!

Üdvözlettel:

Lázár Márió


AJÁNLOTT CIKKEK
Horgászat és mentális egészség?

Horgászat és mentális egészség?

2024. március 14. - Horgász-Zóna
Az a bizonyos crankbait

Az a bizonyos crankbait

2024. február 06. - Balogh Gábor
Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

Horgász-Zóna év végi nyitvatartás

2023. december 23. - Horgász-Zóna
SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

SUPER NATURAL csalogatóanyagokkal decemberben...

2023. december 15. - Nagy Róbert
STORM Wiggle Wart sztori

STORM Wiggle Wart sztori

2023. december 05. - Balogh Gábor
SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

SUPER NATURAL baráti kupa Hévízgyörk

2023. november 08. - Nagy Róbert

A hobbid a szakmánk! Tetejére