Hasad a hajnal a móri tóvidék fölött
Kezdeti próbálkozásaimat csupán pár apró koppintás kísérte, így a napfelkeltét követően megkerestem barátaim állását, akik már javában dagasztották a jellegzetes szagú etetőanyagokat. Szemrevételeztem Gabesz pergető botját, amin egy filléres, alsó kategóriás gumihal fityegett. Ugyan, ezzel nem fogsz semmit! – legyintett felém Gábor. Na, akkor figyelj! – válaszoltam sandán és rögtön második dobásra akasztottam egy gyönyörű, kiló tízes csukát. Barátaim kerek szemmel bámultak, miközben próbáltam profinak előadni magamat, de azért ebben a gyors fogásban volt egy nagy kalap szerencse is. Mondanom sem kell, Gábor egyből birtokba vette pergető felszerelését és elindultunk ketten felderíteni a tavat.
A nap első kifogott ragadozója ez a bő kilós csuka lett
Utunk gyönyörű részeken vezetet tova. Vízben álló fák, bokrok, melyeket a jég korábban letarolt, egytől egyig mind kiváló rablóhal tanyák. Mindegyiket alaposan körbedobáltuk, ahol mélységet tapasztaltunk, kicsit elidőztünk. Csak gyönyörködtünk a pőre természet szépségében és élveztük a forró kánikulák után érkező frissítő lehűlést. Végül egy olyan akadókkal tűzdelt szakaszhoz értünk, ahol több rablást is tapasztaltunk a víz felszínén. Gabesz fehér twistert, míg jómagam öt centis gyöngyház gumihalat kötöttem a zsinór végére.
Ahogy lassan felkél a nap, átmelengeti fagyott tagjainkat
Süllőt sejtető tartások a meder közepén
Nem tartott sokáig, míg Gábornak kapása lett. Gyönyörű fogassüllő forgolódott előtte a vízben. A kiemelés sem volt egyszerű mutatvány a rendkívül meredek partoldal miatt, de végül megoldottuk a dolgot. Nemsokára a kezünkben pihegett barátom első pergetve fogott hala, egy csodás szépségű, acélszürke, kiló huszonötös süllő. Tüskés hátát csak úgy meresztgette az ég felé. Soha rosszabb kezdést… :o) Készítettünk pár gyors képet, majd visszaengedtük a nem mindennapi zsákmányt a langyos vízbe. Az eseményeken felbuzdulva, nem kis lelkesedéssel folytattuk a víz korbácsolását.
Gábor süllője fenéken húzott fehér twisterre vágott oda
Süllő a javából :o)
Hát, én fél karomat odaadtam volna egy ilyen fogásért – morfondíroztam, nem is sejtve, hogy most az én perceim következnek majd. Az egyik távoli akadó tövében hatalmas rablásra figyeltem fel. Pálcámat azon nyomban dobásra emeltem és műcsalim hajszálpontosan a korábbi loccsanás mögött landolt. Meg is jegyeztem Gabesznek, hogy milyen pontos volt a művelet, mikor egy határozott rántást éreztem a zsinór végén. Bevágtam és rögtön megindult a fröcsögéssel kísért harc a víz felszínén. Ügyesen magam felé tereltem áldozatomat, hogy partra emeljük az előzőhöz hasonló gyönyörűséges fogassüllőt.
Az idei legszebb süllőm apró gumihalra csábult el
Fogas portré
Zsákmányom kiló harmincötöt mutatott a mérlegen. Rendkívül örültem neki, hiszen idén ez idáig valahogy elkerültek a süllők. Készítettünk pár fotót, majd visszaengedtük lakhelyére áldozatomat. Hihetetlen lelkesedéssel töltött el minket, hogy ilyen csodálatos ragadozók élnek ebben a pontyozó horgászoknak kialakított tórendszerben. Tovább vallattuk a sikeres helyet, de mivel nem volt már újabb jelentkező, úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Janihoz és pihenünk kicsit.
Bár csak gyakrabban akadna horgom végre ilyen szép rablóhal
Egy utolsó kép a visszaengedés előtt
Kicsomagoltuk elemózsiánkat, majd tüzet rakunk, hogy szalonnát süssünk magunknak. Amíg a parázs érlelődött, barátaim dobáltak párat a pontyozó állásunk körüli apró öblökben. Nem is eredménytelenül... Gabesz hamarosan egy kiló tízes forma, Jani pedig egy kisebb csukát pattintott ki a vízből. Mindketten életük első pergetve fogott csukájukat csípték nyakon az imént. Én is örültem, hiszen így már mindnyájunknak halszagú volt a keze. Jöhetett a jól megérdemelt lakoma.
Nem csak halból, gombából sem volt hiány :o)
Gabesz élete első pergetve fogott csukájával
Hibátlan szépségű vízi útonálló
Miközben a parázs fölött sütögettük a finomabbnál finomabb falatokat, elmeséltük egymásnak az átélt élményeket, megvitattuk tapasztalatainkat. Miután jóllaktunk, pihentünk egy szusszanásnyit. Bizony szükség is van rá, ha az ember egész napot átívelő pergető túrát vállal be. A dobálás közbeni hátnyújtóztatás gyakran nem elég. A pillanatnyi szünet után célba vettük a híd körüli részt, hisz reggel itt is volt néhány bizonytalan koppintásom.
Barátaim parázson sütögetik szalonnájukat
lyen kosztot otthon nem eszel a négy fal között :o)
A stégre érve sematikusan kezdtük el vallatni a vizet, mígnem egy váratlan pillanatban műcsalim elakadt a mederfenéken. Az akadó fölé álltam és próbáltam kicsit erőltetni a dolgot, hátha enged a csök, de horogszabadítás helyett valami olyan erővel indult meg odalent, hogy orsóm szinte füstölt a terhelés alatt. Az 5-25 gramm dobósúlyú, 2,4 méteres pálcám karikába hajlott, nem ekkora igénybevételre tervezték. Próbáltam a száguldozó szörnyeteget megfékezni, mire az befordult a stég alá. Két kézzel tartottam botomat, miközben az csuklómból hajlott be a deszka pallók alá, spicce majd fél méterrel hátam mögé nyúlt. Azt hittem szétroppan a sügérezésre gyártott pálca, de nem! Hihetetlen, de bírta a terhelést. Végül sikerült visszafordítanom halamat, ami bő negyedórás küzdelem után adta meg magát. Ekkorra már egy kisebb tömeg ácsorgott mellettem a stégen, szemlélve a nem mindennapi küzdelmet. És ekkor egy hatalmas cápa formájú farok törte át a víz felszínét, többen felkiáltottak: lénai tok.
Egy kereken nyolc kilós léna tok űzött velem tréfát a stégen
Életem első tokhala igen keményen megdolgoztatta felszerelésemet...
Egyik sporttárs segített megszákolni a kabátba akasztott halat. Mai napig nem értem, hogy akadhatott egy felső állású horog a hal derekába. Bár nem szabályosan akasztott fogásról volt szó, mégis életem fárasztásán voltam túl, hiszen nem kis teljesítmény ilyen érzékeny szerszámmal partra parancsolni egy nyolc kilós lénai tokot. Miután visszaengedtem a feldühödött torpedót, lefeküdtem a stégre, szükségem volt pár percre, mire magamhoz tértem. Ez volt a nap utolsó akciója. A kifelé vezető úton szóba elegyedtünk a tógazdával. Megdicsértem a ragadozó állományt, mire közölte velünk, hogy még az ősszel lehalásszák a tavat és túladnak a süllők java részén. Ez a hír némileg megkeserítette a tökéletes nap végét. Csak most találtuk rá erre a fantasztikus horgászhelyre, és lám, már be is zárult a kapu... Remélem azonban, hogy marad még a tóban a lehalászás után is pár szép süllő, melyek a jövő évben is fantasztikus fogási élményekhez juttathatnak majd minket.
... de végül ő is a dicsőség falra került :o)
Megfogyva bár, de törve nem... :o)
