Beköszöntött végre a tavasz! Bár csupán a naptárra pillantva állapíthatta meg ezt a tényt az egyszeri ember és leginkább a türelmetlen horgász, aki hónapokon át tartó „téli álmából” próbál ilyentájt menekülni vissza éltető eleméhez, a vízpartra! Az időjárás ugyanis még jócskán a télies arcát mutatja, ám az első horgászat gondolata, már jóval a március beköszöntével megszületik a szenvedélyes pontyhorgászok fejében...
Én sem voltam ezzel másképp, amikor kitűztem idei első horgászatom időpontját, amely március legelejére esett. Természetesen most sem tettem másképp, mint ahogy eddig, így körbekérdeztem a horgászbarátaimat: ki tart velem erre a rövid 12 órás kis idénynyitó horgászatra!? Türelemre intő, kitérő válaszok után, már kezdtem megbarátkozni a gondolattal: egyedül nézek majd szembe az első horgászat viszontagságaival! Ez a gondolat azonban, egyáltalán nem tántorított el, sőt idővel egyfajta "hurrá optimista" hangulatba is hozott!
Korán van még... de nem várhatok tovább!
Útra keltem hát, és egy a számomra már ismert, korábban is sikeres horgászatokat hozó nem túl nagy, mindössze 6,6 hektáros tavat választottam a szezonkezdéshez. Három alapfeltételt szerettem volna magamnak megteremteni erre a szűk 12 órára a siker elérése érdekében, melyek a következők:
1. A pontos helyválasztás
2. Megfelelő etetőanyag, csali és etetési stratégia
3. A fogós végszerelék
Úgy véltem, hogy e három feltétel egyike, a helyválasztással teljesült, és ebben a meggyőződésemben végig megingathatatlan maradtam. Így aztán figyelmem a használni kívánt etetőanyag felé terelődött. Miután megvolt a hely, és az etetőanyag tekintetében is dűlőre jutottam magamban, elérkezett az idő, hogy maradék kreativitásom és energiám az „utolsó egy méter” kifundálásának szenteljem.Tisztában voltam vele, hogy alig pár fokos víz vár majd, ami a végletekig lefinomított végszereléket kíván. Itt nagyon fontos megjegyeznem, hogy mindegyik általam használt előre megkötött előkét kipróbálok, mielőtt elteszem őket a tartómba, hiszen a parton bíbelődni ezzel már nem szeretek. Szándékomban állt csalitüskét is alkalmazni, amellyel kapcsolatban annyi érdekes sajátosságot mindenképp megemlítenék, hogy a próba során sok esetben kiderült, hogy van annyi önsúlya a tüskének, ami önmagában is képes kibalanszírozni a feltenni kívánt pop-up-ok egy részét, így további sörétólmok használata nem indokolt.
Az időjárás csodálatos harmóniába került a környezettel, ahogy végre én is...
A tópartra érkezve csendes áztató eső fogadott, mely csak épp annyi időre tett próbára, amíg mindent kipakoltam és csónakba ugorva az előző este bekevert etetőanyaggal az oldalamon az általam kiszemelt terület felé vettem az irányt. „Etetésnek”, a gyorsan és könnyedén felhasználható, konzerves BAIT-TECH kender mellett, további fél kilogramm mag- mixet (kukorica, búza) használtam, oly módon, hogy gombócokba gyúrtam őket, aromásított BAIT-TECH KRILL micro pellet és a nagy kedvencem a SPECIAL "G" GREEN anyag segítségével. Mindezt egy koncentrált etetés formájában végeztem el. Erre a horgászatra egyébként, a 4,20 m es heavy feeder botjaimat hoztam el, az orsóimra pedig, 20-as főzsinórt csévéltem. Az egyik botra KD rig előke és 10 mm-es ananász ízesítésű BAIT-TECH fluro pop-up került kritikusan kikönnyítve, míg a másikra, "borsó méretű" pop-upot tettem, "sweet coconut" ízben, szintén a BAIT-TECH palettáról. Itt meg kell jegyeznem, hogy ez az attraktív csali, egészen parádés, hófehér színben várja a halak érkezését... Mindkét végszerelékemen, egy-egy 45g-os „Black Cap” Robi és a Zóna csapat által kifejlesztett, speciális HANATO távdobó etetőkosár kapott helyet.
Az időjárás közben a kegyeibe fogadta azt a pár elszánt horgászt, akik aznap a tóra kilátogatott. Ami ekkor már biztosnak tűnt az az, hogy a váratlan napsütés hatására kicsit megélénkült a tó és minden bizonnyal van előttem hal. A BAIT-TECH csalijaimban szintén biztos voltam, tehát maradt egy tényező: "az a fránya utolsó egy méter". Gyorsan ölbe kaptam az előketartóm és elővettem egy a már bent lévővel megegyező előkét, ám most a 10 mm-es pop-up-ot úgy döntöttem, hogy dumbell (hordó) formájúra faragom meg. A másik boton is változtatást eszközöltem , a csalit megtartottam, de ezúttal már csali tüskén kínáltam fel, mely a korábbiakban már említett módon annyira súlyozta ki a csalit, hogy ólom nélkül is a horgot a fenéken tartva szépen lebegtette meg a pop-up ot.
Fél óra sem telt el mikor a bal oldali jelzőm egy nagyon gyámoltalan emelést, majd egy picit határozottabb, de még mindig óvatos ejtést produkált. Bízva a KD –rig hatékonyságában és követve azt az elhatározást, hogy ma minden akciót reakció fog követni a részemről, nem vártam többet és határozottan ráemeltem a botra. BINGO! Hal volt a zsinór végén méghozzá a hideg vízhez képest igen jó erőben lévő! Ilyen az mikor a kirakós darabjai a helyére kerülnek, gondoltam, de a hal kirohanásai nem engedték, hogy gondolataim túlságosan elkalandozzanak. Kezdésnek nem is rossz, sőt már megérte kijönni gondoltam, amikor a halamat 6,55 kilogrammal mérlegeltem, pedig a java ekkor még hátra volt...
A halak, partnereim voltak a szezonnyitón...
A fotó elkészült, és épp elégedett mosollyal az arcomon engedtem útjára első idei halamat mikor két pittyenést" követően a másik botomra szegeződött a tekintetem. A swinger rendíthetetlenül feszült a bottesthez, több sem kellett azonnal ott teremtem és már egy újabb halat fárasztottam! Most először sajnáltam, hogy a barátaim ezt nem látják, de úgy voltam vele, hogy úgyis magamnak akartam megfelelni, ez pedig már sikerült. Ezúttal egy hibátlan 4,63 kg-os pikkelyes lett kitartásom gyümölcse, melyet gyorsan visszaengedtem éltető elemébe miután modellt állt velem.
Másfél órám maradt már csak hátra a horgászatból, amikor az időjárás csodálatos harmóniába került a környezettel, ahogy végre én is. A békés szemlélődést, egy kellemes esemény szakította félbe: KAPÁS! Határozott emelés, majd ejtés jelezte, hogy a látogató kevésbé óvatos, mint elődei. A ráemelést követően egyből éreztem, hogy bizony ez egy darabosabb hal lesz. Lassan vontatta magát és nagyon kelletlenül adta a métereket. A parthoz közelítve egy igen tekintélyes burványt produkált, de nem mutatkozott. Az izgalmas küzdelem után, a mérleg 9,55 kg-nál állapodott meg...
Ezt követően, az előző kapást produkáló pálcámat már elrendeztem a hazaútra, az idő is újra borongósabb lett és már csak fél órám maradt a horgászatra. Kisvártatva az első kapáshoz hasonló óvatos pöccintés törte meg a készülődés és az elégedettségben való elmerengés csendjét. Nem volt kétségem afelől, hogy végszerelékeim működnek, így már-már elvárás lett számomra, hogy ez úttal is akadjon a horgom. Így is lett, és a fárasztás eredménye ezúttal egy nagyon mérges 6,33 kg-os tőponty lett, mely egyben a szezon első horgászatának utolsó hala is volt!
Bízzunk a megérzéseinkben...
Sietve pakolni kezdtem ugyanis a természet megelégelte a mulatságot, és koromfekete felhők közeledtek felém. Az autóig vezető utolsó száz méteren pedig megmutatta, hogy bizony mi itt csak "vendégek vagyunk"... Végül, már a gépkocsimban ülve vontam le a nap tanulságait, miszerint sok esetben valóban az alkalmazkodás és a változtatni merés jelentheti a különbséget. Jelen esetben azonban, az előre eltervezett forgatókönyvhöz való makacs ragaszkodás tette ugyanezt... Soraimat lezárva, végül azt tanácsolom: bízzunk a megérzéseinkben, mindig szem előtt tartva azt, hogy a horgászatban vannak ugyan alapelvek, de bizony nincs semmire biztos recept. Ha lenne, már nem lenne ugyanaz...
Az alkalmazkodás és a változtatni merés jelentheti a különbséget...
Üdvözlettel:
Polyik Dénes
