Tavaszi hadjárat 1. rész

Lassan-lassan, de megérkezik a várva várt tavasz és vele együtt az olvadás is. Ennek több jele is látható. Az ornitológusok a gólyák és más éneklő madarak megjelenésével merik kijelenteni, hogy közel már a tél vége. A horgászok az ilyenkor megrendezett különböző horgászkiállatások idejével kötik össze. Ezekben az időkben már egy vérbeli pecásnak mondható sporttárs nem igazán tud megülni egy helyben. Hétvégén, vagy szabadnapjain a horgászfelszerelését ellenőrzi, leltárba veszi a tavalyi év veszteségeit és listát készít a beszerzendő eszközökről, kiegészítőkről. A szakkiállításokon, vagy a közeli horgászboltban beszerzi a listán szereplő tételeket és hazafelé igyekezve képzeletben már mindent a helyére pakolt, felszerelte a botokat és kifogta élete halát. Hangsúlyozom csak képzeletben, mert az idei tél kellően kibabrált velünk. A kemény és zord időjárásnak köszönhetően -ami sajnos sokáig tartott- jelentős vastagságú jégpáncélt varázsolt a tavak felszínére.



Naponta lejárok egy közeli tó partjára és megnyugvással tapasztalom, hogy nem én vagyok az egyetlen türelmetlen horgász. Jóleső érzéssel tölt el amikor ismerős arcokkal találkozok a parton, így a jeges víz mellett is.





Megbeszéljük a tavalyi esztendő végét a márnázások terén és kitárgyaljuk az idei év stratégiáját is. Észre sem vesszük, hogy már a halőrháznál járunk, de egy ismerős hang tudatja helyzetünket.
-Jó napot uraim! Boldog új évet! Mert ugye nem találkoztunk december eleje óta.
Viszonozzuk a kedves szavakat és érdeklődünk kávé és tea után, hogy van-e lefőzve. Szerencsénkre akad a kellemes italokból, így kávézás közben társalgunk tovább. Érdeklődünk a változásokról, szigorításokról. Szomorúan hallom, hogy idén sem lett olcsóbb a napijegy. Egy-két óra beszélgetés után elköszönünk és mindenki megy a dolgára. Ma sem olvadt ki a tó! Az időjárás-előrejelzés csupa plusz fokot ígér még az éjszakai órákban is. Ettől kezdve minden nap arra kanyarodok és kutyafuttában rápillantok a vízfelszínre, végre hullámzik-e. És láss csodát megjelentek a parti olvadás jelei. Gyorsan lefényképezem és küldöm tovább a sofőr kollégámnak, aki nem habozik sokat és csörget is.
-Hol vagy? Mekkora területen olvad? Tudunk már ott horgászni?



Nos, igen. Ő még jobban várja a teljes olvadást. Több éves kihagyás után újra kiváltotta az engedélyét, hogy ismét horgásszon szabadidejében. Imi barátomnak sajnos elkeserítő választ kellett adnom, de azonnal folytatom mondatomat, miszerint nem kell már sokat várni. Nem beszélgetünk sokat, mert délután úgyis találkozunk, szóval a többit majd személyesen folytatjuk. Köszönés nélkül kérdezi, hogy megyünk-e egy kiállításra.
-Persze! Tájékozódni kell, hogy a rengeteg gyártó közül ki tudott ötleteket lopni a NASA-tól és milyen hajmeresztő dolgokkal rukkolnak elő! Pár apróságot úgyis be kell szerezni és így összekötjük a kellemest a hasznossal. Közben beszélgetünk a közelben fellelhető vizekről és próbálunk dűlőre jutni, melyiket válasszuk szezonkezdésre.



Pro- és kontra, hamar rádöbbenünk, hogy nem is olyan könnyű a döntés, mivel mindegyiknek megvannak a jó és rossz tulajdonságai. Az egyiknél biztosra veszem, hogy sokan lesznek, viszont közel van. A másiknál harmad annyi a napijegy, de oda meg el kell menni, így üzemanyaggal együtt ugyanott vagyunk. Szóval nem könnyű a döntés.

Kreffly Csaba
Horgász-Zóna csapat