Tavaszi hadjárat-2.rész

Lezajlott a horgászkiállítás. Én március 5-én (pénteken) látogattam el a rendezvényre. Pár szóban vázolnám az ott tapasztaltakat, aztán rátérünk a lényegesebb részre. Elsőként ami szembetűnt a Gyömrői útról bekanyarodva a parkolók felé, hogy bár csak tizenöt perce nyíltak az ajtók, de már nehezen lehetett helyet találni az autónak. Amit viszont örömmel tapasztaltam, hogy egy autóval több ember érkezett és nem a pesti forgalomban tapasztalható - egy ember egy autóban - stílusban jelentek meg. Amikor beléptünk az ajtón, egy erős nosztalgia hangulat lett úrrá rajtam, mivel pont ugyanaz a kép tárult elém, mint egy évvel ezelőtt. Tömeg, tömeg, tömeg. Első kérdésem Imi barátom felé: - Melyik évben veszik észre a szervezők, hogy kinőtte a rendezvény a HIT parkot? Rettentő egyszerű választ kaptam: - Szerinted melyiket olcsóbb kibérelni? Ezt meg is beszéltük. Gyerünk körbe, hátha van valami izgalmas dolog! Vettem is a feleségemnek egy „hiperszuper” takarítókendőt, hogy ne unatkozzon otthon amíg én horgászok. Én megleptem magam egy aromával, amit elég régóta keresek és csak egy cégnél találtam a palettán. Tulajdonképpen másra nem is volt szükségem. Megvártuk a sorsolást, ahol Imi nyert egy féléves újság előfizetést, majd menekülőre vettük a dolgot, mivel egyre többen lettünk az épületben és egyikünk sem bírja a tömeget. Haza felé az autóban elképzeltük, hogyha ennyien voltak pénteken, amikor sokan dolgoznak, akkor mi lesz szombaton? Jaj! Ezzel én ezt a témát le is zárnám.


Az idei szezonnyitó horgászat idejéről és helyéről is sikerült végre dűlőre jutnunk. Az idő nem volt kérdéses, mert nálam ez január első napja, de tavon történő horgászat szempontjából minden évben március 15-i hétvége. Ez számomra szent és sérthetetlen! A helyet illetően Dunakeszi kavicsbányatóra esett a választás.


Telnek, múlnak a szürke hétköznapok. Az egyetlen baj velük csak az, hogy lassan. Szerdán reggel hat órakor a nyugodt kávézás közepette Imi közli velem, hogy Ő nem jön Dunakeszire, mert ott nem engedik a párjának, hogy horgásszon. Neki sajnos még nincs engedélye. Ez nem túl jó hír, de érthető. Viszont nekem nincs kedvem máshova menni. Úgy fest a dolog, hogy egyedül maradok, mert rendre mindenki visszamondja. Nem baj! A többéves hagyományt akkor sem szakítom meg ha egyedül kell, hogy menjek. Csak akkor ki fog lefényképezni a halakkal? Láss csodát pénteken az egyik utasom, akit már negyedik éve hordok munkába és haza, megkérdezte nincs e kedvem vasárnap lemenni vele horgászni Dunakeszire. Persze, hogy van mivel amúgy is mennék. Így legalább egyikünk sem marad egyedül a parton.



Megbeszéltük vasárnap reggel fél hatra a találkozót. A reggeli kávémat az erkélyen fogyasztottam egy „koporsószeg” kíséretében és meg kellett állapítanom, hogy az időjárás nem fogadott a kegyeibe. Talán a halak majd díjazzák a kitartásomat. Bedobáltam a botokat a kocsiba és elindultam a randi helyre. Ádám arcáról is le tudtam olvasni, hogy Ő sem biztos a mai sikerünkben, de biztattam egy kicsit és máris visszatért belé az élet. Gyorsan bedobtuk a motyóját a kocsiba és kettő perc múlva már a halőr háznál voltunk, hogy kiváltsuk a napi zsugát. Pár szót ejtenék a tóról. Egy régi kavicsbányató. Ebből következik, hogy gyakorlatilag akadómentes. Átlagmélysége 4,5 méter, de vannak benne 6-7 méteres gödrök is. Területe 21 ha. Pontyra fajlagos tilalom nincs, viszont az 5 kilónál nagyobb egyedsúlyúakat tilos megtartani! Pontyból az átlagos méret két-három kilós. Amur is van benne, de már nem telepítik, mivel „nem őshonos” hallá nyilvánították. Na most azt nem értem vajon kinek fájt, hogy ezt a remek sporthalat tavakba telepítik. Rablóhal állománya is megfelelőnek mondható.



Gyorsan elfoglaltuk a horgászhelyet, szerelés és csalizás után már repült is a szerelék a kívánt helyre. Kétféle bottal és végszerelékkel próbáltam becsapni uszonyos barátaimat. Az egyik botom egy 3.90 hosszú Medium Heavy (közepesen erős) feeder 40-es orsóval szerelve, aminek a dobján 0,18-as süllyedő damil volt. Erre egy 30 grammos önetető kosarat raktam csúszóra szerelve amit felül nem ütköztettem meg csak alul egy gumigyöngy és egy forgókapocs segítségével. Az előke 0,16-os volt és egy 10-es számú horgot kötöttem rá. Csali a már tavalyi évben is bizonyított kis mézes pufi és 3 szem csonti volt. A másik bot egy 3,60 méter hosszú bojlis bot, amire egy 50-es orsó került 0,22-es damillal és 0,20-as előkével, rajta 8-as pontyozó horog. A kosár itt 40 grammos. A csali saját kezűleg aromásított kukorica és egyedi - nem CSL - aromával kevert etetőanyag.



Ádámnak rögtön az első órában volt két szép „spanolós” kapása, amiket nem sikerült megakasztania. Az elkövetkező pár órában elég egyhangúan zajlottak az események. Ültünk a bot mellett és imákat mormoltunk, hogy végre találja meg egy hal a felkínált étket. A kérésem fél tizenkettő magasságában meghallgattatott és határozottan fellendült a jelző. Egy könnyed mozdulattal felemeltem a botot és kezdődött a játék.



Pár perces huzavona után már a partra is került egy szép három kiló körüli pikkelyes.



Gyors fénykép, puszi és mehet haza. Az újracsalizás közben merült fel bennem, hogy a durvább szereléssel ellátott boton felkínált csali kellett neki. Ezt egy picit furcsállottam, mivel a víz még igen csak hideg volt ahhoz, hogy nagyon mozgolódjanak odalent. Ha ilyen hallal kezdődik az év, akkor mik várhatnak rám a többi horgászatra szánt napon? Remélem nem ismétlődik meg a tavalyi igen csak betlisnek mondható év!



Ezután minden pont úgy történt mint a hal előtti órákban, de ekkor már a hazainduláson tanakodtunk. Fél háromkor aztán feladtuk a harcot, összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Összességében kellemes nap volt, bár a víz az időjárásnak köszönhetően nem volt az ilyenkor megszokott hőmérsékletű, de jól esett egy kicsit a botok mellett ülni és feltöltődni!