Az igazi vadon született halak bölcsője
Az egész ott kezdődött, hogy még a hetvenes években egy törvényerejű rendelet (a korábbi rendszer egyik tipikus törvényalkotási „terméke”) a MOHOSZ kezelésébe adta a Tisza-tó halászati jogának gyakorlását. Azonban semmi sem tart örökké, korszakok, emberek és törvények jönnek és mennek... az új halászati törvény alapján 2001.01.01-én megszűnt a haszonbérleti szerződés és az FVM pályázatot írt ki, melynek eredményeként 15 éves szerződést kötött a Tisza Tavi Sporthorgász KHT-val, ami idő közben Kft. lett.
Gondolom sokakban felmerül, hogy akkor miért nem kezeli ez a Tisza Tavi Sporthorgász Nonprofit Közhasznú Kft. a vizet? Nos az egész vita kiindulópontja ennek az oka, a Hhtv. 14.§-a, amely szerint a Mohoszt kártalanítás illetné meg az el nem vihető halászati berendezések, létesítmények, valamint az okszerű gazdálkodás mértékéig hasznos beruházásoknak a mértékéig. Amíg ez nem történik meg, a Mohosz birtokban marad és végzi a vízterület hasznosítását. Ez a Mohosz érvelése. Az Országos Horgász Szövetség a szerződés érvénytelensége iránt is pert folytatott, amivel elhúzódott a szerződés hatálybalépése, azonban a Fővárosi Ítélőtábla érvényesnek minősítette a szerződést, amit a felek 2009-ben módosítottak, miszerint 2010.01.01. napján hatályba lépett a és a Kft. lett a halászati jog jogosultja.
A Mohosz ezután is folytatta a 2010-es területi engedélyek árusítását a Hhtv.14.§ hivatkozva, velük ellentétben az FVM és a Kft. az Alkotmánybíróság 460/E/2000. sz. határozatában megfogalmazott jogértelmezésre hivatkozott, amely szerint a birtokban maradás kizárólag a halászati berendezésekre, létesítményekre vonatkozik, azonban a vízterületre, illetve az abban található halállományra nem.
A Mohosz ezt követően az Alkotmánybírósági határozat rájuk vonatkozó hatályát is kétségbe vonva folytatta a területi engedélyek értékesítését. Az ügyben neves jogászok fejtették ki véleményüket.
A kártalanítási összeg megállapítása iránti perben a bíróság elutasította a Mohosz ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, amiben többek között területi engedélyek kizárólagos árusításának jogát is kérték. Ennek következményeként 2010.03.04-én a Mohosz közleményt adott ki, melyben megkérte a Mohoszos területi engedélyt vásárlókat, hogy ne horgásszanak tovább ezzel a területi engedéllyel a Tisza-tavon, másrészt azt is bejelentette, hogy visszaváltja ezeket az engedélyeket, tehát a horgászokat kár nem éri. Tulajdonképpen a Szövetség kénytelen is volt erre, mivel az FVM hivatalos közleményét semmibe vette és saját maga értelmezett egy Alkotmánybírósági határozatot, amire jogköre egész biztosan nem terjed ki, másrészt a Mohosz március 4-ei közleménye segített rendezni ideiglenes jelleggel a Tisza-tavi helyzetet, még ha erre kényszerítve is volt, és remélhetőleg az érintett horgászok is visszakapják a pénzüket.
Mind a két félnek megvannak a maga érvei, hogy miért rossz, ha a másik kezeli a vizet, a Kft. szerint a Mohosz egyedül csak a jegyárakat szedi be és ténylegesen nem sokat tesz a tározóért, nem sokat fordít vissza, míg a Mohosz szerint a Kft. vezetői meg akarják szerezni maguknak a tározó körüli idegenforgalom zömét jelentő horgászturizmusból származó profit jó részét és ehhez csak eszköz a vízkezelői jog.
Vajon mit hoz az új hajnal?
Ebben a kérdésben nem kívánok állást foglalni, mert nem minden fekete, vagy fehér és hiszem azt, hogy nem e két szervezet kezében van a Tisza-tó jövője és sorsa, hanem a tavasztól őszig a vizet járó horgászokéban, akik remélhetőleg megértik, hogy az ő felfogásukban van a jövő. Egy ekkora vízterületet nem lehet hallal betelepíteni, a természet már számtalanszor megmutatta, hogy csak ő képes erre! Nekünk, horgászoknak a mohóságot legyőzve csak hagyni kell, hogy tegye a dolgát és e kivételes adottságú, vadregényes horgászvíz újra Európa egyik „leghalasabb” helye lehetne, de sajnos ha korunk magyarországi társadalmára nézünk ez nehezen elképzelhető, bizony szükség van a halőrzésre is, de legalább ne a horgászoktól kelljen félteni a halakat! A sportszerű horgászat, horgásztatás a világ legtöbb táján komoly bevételeket termel, megélhetést ad az egyébként kevés munkalehetőséggel bíró vidékek lakóinak, ha ezt nálunk is felfedezik talán szebb jövő köszönt ránk a Tisza-tó partjain, vízi útjain is!
