Napos, kora őszi reggel fogadott a vízpartra érvén
Felszerelésemet is jelentősen megreformáltam az utóbbi hónapokban. Beszereztem egy vadi új "casting” botot és "multiplikátoros orsót", nem kis anyagi áldozatot vállalva. Ezt az összeállítást elsősorban fekete sügér és csuka horgászatra szántam. Kíváncsian vártam hát, hogy az új, számomra még ismeretlen technika milyen gyorsan simul hozzá stílusomhoz, vagy inkább fordítva. :o) Mivel egy mély vizű bányatóra terveztem a szezon első horgászatát, elsősorban víz közti, illetve jiggel szerelt gumihalakat hoztam magammal, amivel a váltakozó medertöréseket le tudom tapogatni. Az acél előkét is elhagytam idén. Helyette vastag, 0,55 mm átmérőjű, kopásálló, tengeri horgászatra kifejlesztett „fluorocarbon” előkét választottam. Talán a nagyobb, rafináltabb csukákat ez kevésbé zavarja...
Arzenálomat ezen a napon víz közti...
... és mélyen járó gumihalak alkották
Hajnalban értem ki a vízpartra. Óvatosan próbálgattam új felszerelésemet, de aggodalomra semmi okom nem volt. Pár tucat dobás után már magabiztosan kezeltem „casting” cuccomat és figyelmemet immáron műcsalim vezetésére fordíthattam. Víz közti gumi „swimbaitem” kígyózva közelített felém. Mozgásába időnként kis szünetet iktattam, ilyenkor a kiváló műcsali kitört ritmusából. Alig egy órája dobáltam még, mikor egy elemi rántást éreztem rövid, merev botom végén. Határozottan ütöttem és halam eszeveszett tempóban kezdett száguldozni a víz alatt. Mozgása nem volt éppen csukás, ezét kíváncsian vártam, miféle teremtménnyel hozott össze engem a sors ezen a napfényes reggelen.
Parton életem első castingos hala
Rövid küzdelem után egy hatalmas balin ezüstös oldala verte szét a kristálytiszta vízfelszínt. Mindenre számítottam, csak erre nem. Tudtam, hogy szép őnök élnek a tóban, na de egy csukáknak szánt 13 centis gumihalat, csak nem vernek már le... és lám mégis. Rövid fárasztás után tarkón ragadtam ellenfelemet és pár gyors fotót követően megszabadítottam koloncától, hogy ismét birtokba vegye lakhelyét. Az nem tudom megmondani, hogy a csukákat mennyiben zavarja az acélelőke, de egy ilyen öreg rutinos, két kilót meghaladó balin, biztos nem vert volna oda műcsalimnak, ha fém drótot lát a kishal előtt. Sajnos, közös kép nem készült ezúttal, mert a közelben nem volt horgász, annyit meg nem ér pár kép, hogy zsákmányom életét veszélyeztessem.
Idén valahogy elkerültek engem a balinok...
... de ez a két kilós gyönyörűség most mindenért kárpótolt
Az élményeken felbuzdulva dobáltam tovább. Pár suhintást követően egy termetes csuka követte le műcsalimat. Akkorát fordult a part szélén, hogy azt hittem leharapja cipőm orrát. Sajnos ez a hal most nem lett meg, pedig közel járhatott a négy kilóhoz. Viszont nem csüggedtem, látván, hogy a halak intenzíven táplálkoznak. A mai napon még akármi megtörténhet... Lassan a felszereléssel is kezdtem megbarátkozni. Egyáltalán nem olyan nagy ördöngösség ez a technika, főleg nagyobb csalikat alkalmazva. A rövid, merev bottal az ember a műcsali minden rezdülését érzi, és igen határozottan be tud vágni. Az orsó használatát pedig némi gyakorlással el lehet sajátítani.
Valaki figyel :o)
Új casting felszerelésem kezelését igen gyorsan elsajátítottam
Lassan körbeértem a tavon. Kiszemeltem magamnak egy ígértetésnek tűnő nádast, ami előtt meredek medertörés húzódott. Jó halat sejtettem itt, de az állást már idősebb pontyhorgászok birtokolták. Udvariasan megkérdeztem, dobhatok e párat mellettük, mire barátságos invitálást kaptam válaszul. Kiálltam tehát a nádas szélébe és dobásra emeltem pálcámat. Lehet e ezzel a kütyüvel halat is fogni? - hangzott el mögöttem a kérdés, de válaszra nem maradt időm, mert valami akkorát rántott a botom végén, hogy majd kiröppent a kezemből pálcám. Bevágtam és iszonyatos erő indult meg a víz alatt. Némileg erőltetem halamat, nehogy beleússzon a közeli fenekező zsinórokba, mire az, egy hatalmas szaltót produkálva kivetette magát a vízből. Rögtön elöntötte testemet az adrenalin. Ez bizony egy óriási csuka lesz.
Matracon életem második legnagyobb csukája...
... egy 4,6 kilós bányatavi tigris
Ellenfelem vadul rázta fejét, próbálván megszabadulni az őt lépre csaló falattól, de esélye sem volt, a gumihal teljesen eltűnt hatalmas szájában. Tíz perces intenzív fárasztás után végül sikerül megszelídíteni a vadul védekező ragadozót, hogy alkalmi horgásztársaim meg tudják meríteni. Gyengéden felfektettük a kölcsön kapott pontymatracra. Horogszabadítás során vettem észre, hogy az agresszíven csapkodó rablóhal csaknem kiegyesítette karabineremet. Jó lecke volt ez nekem, többet nem veszek gyenge minőségű darabot. A pontyos kollégák hüledezve szemlélték zsákmányomat. Még sosem láttak ekkora csukát. A mérleg nyelvét egészen 4,6 kilóig húzta. Idei második legszebb csukám pihegett előttem a matracon.
Soha ne kezdjem a szezont rosszabb fogással :o)
Óvatosan útjára engedtem a rabul ejtett ragadozót. Ahogy menekült, csak úgy túrta maga előtt a vizet. Lassan indulnom kellett haza, de nem csüggedtem. Ezalatt a cirka három – négy órás horgászat alatt is igen derék halakat sikerült horogvégre csalni. Nem is számít rossz eredménynek a 6,6 kiló összsúlyú fogás első „castingos” horgászatom alkalmával. Igen megtetszett nekem ez a módszer, biztosan jelentős szerepet fog kapni ez a bot és orsó a „spinning” felszerelésem mellett az elkövetkező időkben. A nagy méretű műcsalik is bizonyították elméletemet, de hiszen a szezon még csak most kezdődik... Vajon felül lehet e múlni egy ilyen sikeres horgászatot? A válasz egyértelmű igen, de erről már csak az elkövetkezendő történetekben fogtok olvasni. :o)
Spuri hazafelé
