Megérkezésünk után, mindenesetre két dolog azonnal kiderült: foglalt helyünkön lett "tök utolsó" az ott helyet foglaló csapat... valamint egy hellyel mellettük került fel a dobogóra egy "team", amelyik ráadásul a verseny legnagyobb halat is megfogta.
E furcsa "kettős érzelmi állapot" hatása alatt ütöttünk tanyát a Harsányi horgásztó 3-as számú bojlis helyén. Új szokásom, hogy legelőször rakétázó botommal végzek legalább 10 dobásnyi etetést. Ezután, az általam spomb-al biztonsággal megdobott távolságra kiakasztom a zsinórom, majd ehhez mérve viszem be a bójámat... Így biztos lehetek abban, hogy minden esetben meg tudom etetni majd a helyem és természetesen tudok mögé is horgászni, ha éppen keresni kell a halat a "messze távolban...". Most is így tettem, és barátaimmal együtt nagy erőkkel kezdtük meg a számunkra ismeretlen hely meghorgászását!
Ha nagyot kell dobni, főzsinórom, legtöbbször húszas átmérőjű!
Legjobb csalijaim, amelyek nélkül már el sem indulnék...
Szeretek kísérletezni és bevetni pár trükköt a fogás érdekében... ezek a csalistopperek, nagy kedvenceim!
Késő délután aztán végre kapás! Előbb Áron cimborám "parírozott" ki a vízből egy pofás 10 feletti halat majd én kontráztam rá két darab szép példánnyal! Az este hamar megtalált minket, majd hamarosan a csillagos égbolt nyújtott számunkra olyan panorámát, amely nemcsak látványnak volt jeles, de lelkünket is megnyugtatta, miközben csendes beszélgetéssel múlattuk a kapás nélküli perceket...
Első halam, mindjárt egy tizenöt kilogramm feletti...
Szemnek kedves tükörpontyom, mosolyt csalt az arcomra...
Másnap aztán ismét egy szép nap köszöntött ránk, amit igyekeztünk aktívan eltölteni. A folyamatosan bejuttatott jó minőségű csalogatóanyagaim, ezúttal minden bizonnyal egy komolyabb amur csapatnak jelenthetett huzamosabb "megállót" hisz, egymás után, sikerült 3 darabot is kifognom... ezek a halak, remek sportélményt jelentettek számomra.
Hatalmas amur a kezemben... ízlett neki a csalim!
Kikönnyített bojlira érkezett meg az újabb szép hal...
Küzdelmes fárasztás végén... ismét amur a bölcsőm felett!
Sajnos aznap más nem jött és ezzel együtt kissé csalódottan konstatáltuk, hogy nem életünk horgászata lesz ez a túra... Áron fogdosta ugyan a halakat, de ezúttal átlagsúlya, messze elmaradt az elképzeltektől. Vasárnap aztán, feltettünk minden egy lapra és újra megszórtuk a helyeinket. Csend honolt a tájon... ezúttal azonban nyomasztó... igazi, vihar előtt csend volt. Kapásjelzőim egész napos "csend-sztrájkját", kora este törte meg egy lassú de folyamatos kapás. Rövid fárasztás a partszélig - hiszen gyorsan és engedelmesen jött kifelé a halam - majd a sekélyebb vízben aztán, felfedte valódi kilétét és ennek hatására kezdtem én is egyre komolyabban venni "ellenfelem". Ezt, igen jól tettem, mert mérlegeléskor egy pazar tükrös alatt, pontosan 20 kilogrammnál csillapodott le a mérlegem...
Sokszor vagyok önmagammal kritikus, de minden alkalommal, előrébb visz az akarat...
Végre egy igazi nagy hal a kezemben... kereken, húsz kilogramm!
Ezen a túrán használt előkéim...
Az éjszaka azonban, ismét kapás nélkül telt, és hajnalban elért minket, a villámokkal tűzdelt égi "áldás" is. Özönvíz szerűen szakadt nyakunkba az eső, percek alatt áztatva el mindent körülöttünk... Mivel lassan a pakolás mostoha folyamatát is el kellett kezdenünk, így aggódva néztem ki a "rókás" sátrunk ajtaján... Szerencsére ahogy jött, úgy tovább is állt a vihar, és a teljesen elázott cuccainkat elkezdhettük összepakolni...
Fáradtan, de cseppet sem nem csalódottan indultunk haza, gondolatban már a következő horgászatot tervezgetve...
"Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!"
Ha elnyerte tetszéseseteket írásom, akkor kedveljétek oldalamat a facebook-on is, ahol további képeket és érdekességeket találtok kalandjaimról!
Black Cap facebook oldala
Üdvözlettel:
Nagy Róbert - BLACK CAP
(Idézet: Hankiss János)
