A nagy sikerű szeptemberi baráti találkozó és verseny után határoztuk el, hogy még az idén vissza fogunk térni Dorogra a Lógatóra. Az akkori versenyen szerzett tapasztalatokat azóta persze alaposan mérlegeltük, kiértékeltük és már készen állt az új terv: kifogjuk az akkor „meglépő” óriásokat! Én a legnagyobb bánatomra egyéb elfoglaltságaim miatt végül nem tudtam a csapattal tartani, de bűnöm „vezekléseként” megígértem, hogy magamra vállalom a krónikás szerepét…
A naptár október közepét mutatott és tagadhatatlanul őszi idő köszöntött aznap reggel a Lógatóra megérkező barátaimra. Wohner Sanyi és a lánya Ági rutinos mozdulatokkal foglalták el a stégjeiket és készülődtek a horgászatra. Bátyám Lajos „párja” ezúttal Oláh Zoli volt, aki a Horgász- Zóna kft-ben is munkatársunk, igazi frontember. Még a hajnali köd sem tűnt el teljesen, amikor „persze” Lajos nyitotta a sort. A „feldurvított” szereléke egy márnás botból állt, amelyet ezen a horgászaton a nagyobb halak megfogásának reményében az Avon spiccel küldött csatába a „mester”.
Az erősebb szerelésnek (is) köszönhetően vidáman és magabiztosan terelte szákba a másfeles forma potykát. A végszereléke az egyik korábbi írásomban részletesen bemutatott rövid előkés method kosaras változat volt. A fogás után mindenki bizakodóan tekintett a tóra és persze a spiccekre! Nem sokkal később újra Lajos parádézott, ezúttal egy sportos busa kívánta meg az egy szem apró hungarocell-t!
Lajos megmondta: „csak röviden!” A megbeszélt taktika szerint a 4-5 cm-es előkén meglebegtetett pici horog pont a kosár felett illegette magát. Aminek hamarosan egy újabb vendég sem tudott ellenállni. Egy gyönyörű koi ponty kontúrja sejlett fel a mélyből a stég előtt és került hamarosan rövid időre Lajos jóvoltából a partra és a kamera elé.
Aztán Wohner Ági következett! Egy igen jó erőben lévő busa megfogásával jelezte: ő sem kirándulni jött! Végszereléke persze a rövid előkés…
Ezt követően Oláh Zoli akaszkodott össze egy harcos busával. Az izgalmas fárasztás végén aztán ő is örömmel állt a fényképező elé.
Még alig „pihente” ki magát a csapat Zoli fogása után, amikor Ági akasztott egy újabb Busát! Úgy tűnt ez a nap róluk, mármint a plankton evőkről szól… Mindenesetre jól működött a szerelék és Ági ügyesen csalta fényképezőgép elé az óvatlan halat. Mindenki örömmel nyugtázta az újabb szép fogást!
Busa, busa és busa… újabb élmény teli fárasztás és szép fotó. Úgy tűnt Ági nagyon belejött a pecába. És a srácok? Csak nem a büfében? Ez végül nem derült ki, de Oláh Zoli nem hazudtolta meg kereső horgász voltát… Elővette a pergető botját és a part menti tereptárgyak előtti részeket vallatta, mint nem sokkal később kiderült eredményesen! A nagy szakértelemmel vezetett négy részes műcsalijára hamarosan termetes csuka éhezett meg!
Hiába na, aki a Kőrösök mellett nőtt fel és tanult meg horgászni az bárhol feltalálja magát. De most komolyan, hol van Sanyi? Hogy ez a történet igazán kerek legyen, éppen az ő fogása hiányzott még… nem sokáig! A gyakorlott horgász egy fordulatos fárasztás végén mi mást, mint egy szép busát terelt szákba!
Így zárult a remek horgásznap, ahol ismét születtek tanulságok és új ötletek. Talán majd novemberben kipróbáljuk…
Nagy Róbert