2014. szeptember 03.
Nagy Róbert
Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.