Heti termékajánlónk egy új rovat a magazinban. Minden héten az olvasóink figyelmébe szeretnénk ajánlani egy-egy olyan terméket, amelyet mi magunk érdekesnek tartunk a több mint 10.000 tételből álló választékunkból. Olyan termékek lesznek ezek, amelyeket vagy az áruk, minőségük, esetleg valamilyen funkciójuk kiemeli a többi közül. Érdemes tehát egy rövid pillantást vetni rájuk!

Az elmúlt hetekben leadott rendelések (nagyon köszönjük őket!!!) teljesítését nagy erőkkel megkezdtük és azon vagyunk, hogy a lehető leggyorsabban kiküldjük!

Legutóbbi kalandozásunk a Veresegyházán található, Pamutipari horgásztavon ért véget. A remek peca után cimborámmal elhatároztuk, hogy hamarosan visszatérünk, és újra lecsapunk a csukákra. Azonban a megérkezés cseppet sem volt zökkenőmentes. Az indulást reggel 7:30-ra terveztük a szokásos tömegközlekedési eszközök bevonásával. A vonat már negyed kilenckor megérkezett az állomásra. A felszállás után a hangosbemondó kis türelemre szólított fel minket, zavar elhárítás céljából. Annyira siettek a MÁV-os dolgozók, hogy 9.40-körül fel tudtunk szállni egy vonatpótló buszra. Örömünk nem volt határtalan mivel csak egy darabig vitt minket a busz. Majd megint átszállás ezúttal a vonatra. Hát igen kalandos volt ez a kis reggeli túra, de 11 körül meg is érkeztünk a horgásztóhoz.

Sűrű, vastag ködfüggöny borult az októberi szürke tájra, olyan áthatolhatatlan közeget képezve, hogy alaposan meg kellett gondolnom minden lépésemet, miközben az öreg vasút rozsda lepte sínpárjai mellett bandukoltam. Hihetetlennek tűnt, hogy szinte az orrom hegyéig nem láttam a csípős hajnali párában. Ahogy a mai napra kiszemelt, mély vizű bányató felé közeledtem, az áthatolhatatlannak tűnő fehér fal egyre masszívabb lett, hogy a halőrbódét is csak a közvetlen közelébe érve pillanthattam meg. Nagyon ritkán horgászok ilyen körülmények közt, de kíváncsian vártam, a szokatlan időjárási jelenség talán vajmi meglepetéssel szolgál a nap folyamán. Első dobásaim a nagy semmibe röppentek, csak a víz csobbanásából hallottam, hogy a megfelelő helyen landolt termetes műcsalim. Mosolyogva gondoltam bele, ha netán most akasztanék egy szép halat, a partra emeléshez ki kéne tapogatnom, merre úszkál zsákmányom a vízben...

Rohanó világunk „lélekölő” hatásai alól, mi horgászok sem tudunk elbújni… ugye ez Neked is ismerős!? Az egyik pillanatban még a vízparton vagyunk és éppen egy szép halat fogunk vagy a lemenő nap tétova fényeiben gyönyörködünk, míg a „másik percben” már a munkahelyünkön "ücsörögve" emlékezhetünk a magunk mögött maradó szép percekről, az ott átéltekről…

Hol is kezdjem, nem tudom már hisz ez a nyár olyan élményekkel bővítette ismereteimet a horgászatról, amelyeket sose fogok elfelejteni. Kezdjük mindjárt azzal, hogy új barátokat ismertem meg. Egy mentorra is sikerült szert tennem, aki a bojlis horgászat alapjait megtanította nekem. Nem tudom elégszer megköszönni neki jószívűségét.