Belemarkolok a homokba, visszacsorgatom az ujjaim között, és a homok, mint az elmúlt idő, visszatér a többihez és összekeveredik velük...(1.) Most itt vagyok a parton, a tó felszíne a vihar után végre kisimult, pont úgy, ahogyan kavargó gondolataim kusza sorai. Eszembe is jutott egy régebben hallott gondolat, miszerint: Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak...

Újra Harsány volt az úti cél! Emlékszem, álmosan bámultam ki az „anyósülésről” a kora hajnali sötétségre, amikor az futott át a gondolataimban, hogy ma pontosan negyedszer indulok "Borsodba". Valamitől furán hatott minden, a néptelen autópálya is titokzatosnak tűnt. Mint egy hosszú, kanyargós „csúszda”, úgy vitt minket le, egész a „vízig”, de az útszéli táblák és épületek felettébb gorombán suhantak el mellettünk. Áron stabilan fogta a kormányt, a "tempomat" besegített, de éreztem rajta, hogy nagyon ott lenne már. Csak remélni tudtam, hogy a varázslatos víz, amely elhozta barátom számára a nagy pontyokat, hozzám is kegyes lesz. Még sötétségben érkeztünk, nem is csoda hát, hogy mi voltunk az elsők a parkolóban.

Kikből lesznek a specialisták? Kikből lesznek a hosszú távon eredményes horgászok? Kik válnak egy-egy módszer szakértőivé? Azt gondolom nem tévedek, ha azt mondom: azokból akik a legtöbbet teszik érte... Látva egy-egy horgász folyamatos sikereit, olykor mindannyian elgondolkodunk azok okain. Hogy csinálja? Szerencséje van? Úgy vélem a szerencse, nem más mint az akarat találkozása a lehetőséggel! A szerencse tehát nem önálló életet él. Annak adataik meg, aki - mint említettem - tesz is érte! Az alábbi sorokon keresztül kövessétek Ti is nyomon, Toman Áron barátom nem éppen szokványos kalandjait nagy figyelemmel. Áronban, olyan elszánt feeder horgászt ismertem meg, akinek akaratereje, érdeklődő, örökké fejlődni akaró, és képes karaktere, példaértékű lehet mindannyiunk előtt. Black Cap