Ha a folyó is kegyes hozzánk, akkor van az ősznek egy nagyon jó időszaka a pontyhorgászatra. Ezidőtájt, főképp a mederben találhatjuk meg kedvenceinket, és ha minden összeaáll, akkor remek élményekben lehet részünk az élő Tiszán...

"Már vágtuk a centit..." A Tisza-tavon érvényben levő szabályok szerint ugyanis, a május egészében tartó tilalmi idő, nem teszi lehetővé, a kedvenceinkre való horgászatot. Aztán, ahogy a naptár júniusra váltott, egyből megindultak a pontyosok, hogy a nászukból visszatérő halak nyomába eredjenek.

Ennek az írásomnak az apropóját, a legutóbbi horgászatom adta, amikor is a nagyobb testű pontyokat igyekeztem horogra csalni. Március első napjaiban jártunk még, így vállalkozásom sikeressége nagyban függött a helyválasztásomtól, a felkészültségemtől, az alkalmazott technikámtól és különösképp, a csalogatóanyagaim eredményességétől...

A reggeli köd felszakadozik, és a part kontúrjai, lassan, a szememnek is kezdenek ismerőssé szelídülni. A táj kitisztul és úgy látom, a november már alaposan levetkőztette a nyáron oly buja köntösbe tetszelgő, Tisza parti csalitost. Az éjszaka hidegében pihenő csónakom könnyedén indul, nem reszket nem vacog, nem úgy mint én a "városi" ember...

Persze, hogy türelmetlen vagyok. Én is nagyon várom már a tavaszt... A természetes vízeken folytatott hangulatos és helyenként eredményes téli horgászataim után, ezúttal meglepően könnyen adtam be a derekam, egy jónak ígérkező, tavi feederhorgászatra. Társammal kényelmesre véve a figurát, reggel 8 körül kezdtük meg a horgásznapot...

Végre volt időm újra pecázni, irány Nógrád megye hegyei! Magamhoz vettem egy édesen krémes Rod Hutchinson pakkot, hogy kiderítsem, szeretik-e a pontyok... aztán kiderült, hogy a Ballistic B ízvilág bé betűje, akár a "bitangot" is jelenthetné!