Most inuló sorozatunkban 12 hónapon keresztül 12 más-más helyszínt keresünk fel, mindig az évszaknak megfelelő feederes módszerrel. A kemény márciusi fagyok és havazások után a hónap végére már ránk köszöntött a várva-várt tavasz. Kellemesen sütött a márciusi nap, egyre több horgászt csalogatott a vizek partjaira. Szinte minden egyes nap böngészem az interneten megjelenő írásokat, fórumokat, így már számtalan szép fogásról és bevált csodacsaliról olvastam, míg végre elérkezett az alkalmas időpont, egy szombat délelőtt, irány Úri, már úgy is rég jártam ott...

Most, hogy vége a csuka tilalomnak, jól eshet felmelegíteni egy őszi élményt, hisz aki komolyan űzi a rablóhalas pecát, pontosan tudja mekkora szükség van időnként (a kapástalan pecák után) egy kis ambíciónövelésre  Íme: Szakadó esőt mondott előző este a rádió. Nem hittük el, már csak azért sem, mert minden mindegy volt: csukázni fogunk menni és pont. Hajnalban szakadó eső. Igazat mondott a rádió. Persze! Egész nyáron meg az volt, hogy csapadék lesz hétvégén, aztán meg nem volt… Esőkabátot kétszer ellenőriztük, aztán gyí, ki a sötétségbe.

A horgászat tulajdonképpen az egyik legősibb formája a táplálékszerzésnek. Nem kell hozzá egyéb az enciklopédia szerint, mint horgászbot, zsinór és horog. Célja a zsákmányállat, vagyis a hal kifogása. Mindenki, aki foglalkozik a horgászattal tudna még hozzátenni ehhez a definícióhoz, hiszen nemcsak eszközökre, de ügyességre és kitartásra is szükség van a cél eléréséhez. Mindamellett természetesen egy szabályozott tevékenységről van szó, amelynek alapjait az 1997. évi XLI. törvény határozza meg.

A feederezésnél ma már rengeteg féle szereléket, kiegészítőt használunk, azonban ezeknek a működési elve mind-mind pár jól körül határolható típusból alakult. Autentikus forrásként Angliában nézünk körül és pár egyszerű ábrával szemléltetjük ezeket az alapszerelékeket, melyek ma is sikerrel használhatóak, tulajdonképpen a feederezés alapját képezik.

A kemény fagyokat követően a március lassan meghozta a felmelegedést, ami szinte egyik napról a másikra köszöntött be. Mit tehet a horgász, ha a ragadozó halak szerelmese és ha a késői tavasz mélyen belenyúlt a tilalmi időszakba? Meglátogat egy intenzíven telepített vizet, ahol ragadozó halakra a tilalom alatt is lehetséges a horgászat. Persze, ez felvet bizonyos etikai kérdéseket, de hát a kígyó is megbotlik néha... Mindenesetre a legtöbb tavon megszüntették a pontytilalmat, némelyiken pedig a ragadozók tilalmát is, hiszen ezeken az intenzív vizeken már rég nem a természetes szaporulatból tevődik össze az állomány. Egy ilyen intenzíven telepített tó a tatai Derítő tó, melynek kifolyó patakja ezen időszakban is lehetőséget ad a rablóhalazóknak szenvedélyük kiélésre. Én sem tudtam ellenállni a kísértésnek. Kérlek, nézzétek el nekem!

Lezajlott a horgászkiállítás. Én március 5-én (pénteken) látogattam el a rendezvényre. Pár szóban vázolnám az ott tapasztaltakat, aztán rátérünk a lényegesebb részre. Elsőként ami szembetűnt a Gyömrői útról bekanyarodva a parkolók felé, hogy bár csak tizenöt perce nyíltak az ajtók, de már nehezen lehetett helyet találni az autónak. Amit viszont örömmel tapasztaltam, hogy egy autóval több ember érkezett és nem a pesti forgalomban tapasztalható -egy ember egy autóban- stílusban jelentek meg. Amikor beléptünk az ajtón, egy erős nosztalgia hangulat lett úrrá rajtam, mivel pont ugyanaz a kép tárult elém, mint egy évvel ez előtt.