A reggeli köd felszakadozik, és a part kontúrjai, lassan, a szememnek is kezdenek ismerőssé szelídülni. A táj kitisztul és úgy látom, a november már alaposan levetkőztette a nyáron oly buja köntösbe tetszelgő, Tisza parti csalitost. Az éjszaka hidegében pihenő csónakom könnyedén indul, nem reszket nem vacog, nem úgy mint én a "városi" ember...

A vizeink hőmérsékletének hűlésével a kisebb halak aktivitása alábbhagy ebben az időszakban, könnyebbé téve a pontyok szelektív horgászatát. Sötét, világos? Édes, büdös? Hallisztes, nem hallisztes? Alapvető tippek a csali és etetőanyagválasztáshoz!

Horgokról ritkán esik szó, valahogy érzékeny téma, sokan úgy vannak vele, mint a fogorvossal: ha megbarátkozott eggyel, akkor nehezen vált. Pedig itt lenne az ideje, mert a klasszikus „bevált” márkákkal megállt az idő, nem haladtak a korral.

Gyorsan pergő naptár lapok és rapszódikus szezon... Talán e fura kettősséggel, nameg, hajnali hidegekkel, tudnám leginkább összegezni, cikázó gondolataimat, amikor horgászcsónakomat állítom irányba, hogy mihamarabb vízen legyek...

Beállt vízállás, napsütéses őszi napok, táplálkozó halak, mi kell még? Egy kis kedvcsináló az őszi folyóvízi pecákhoz Krisztián tollából (élménybeszámoló+bevált recept)!

Tokaj: gyönyörű természeti környezet, kiváló borok, történelmi emlékek, no és a Kovács tó, amely egy nagytesű halak által lakott, ám a horgászt igazán próbára tevő kihívások elé állító víz. Mivel, és hogy sikerült a kétjszakás túrát emlékezetessé tenni? Ebből az írásból megtudhatjátok!