Munkám kapcsán szeretett Balatonomat érintette utam, így beiktattam a feszített munkatervbe egy másfél órás kis pihentető cserkelést. Ezúttal nem a kikötők apró agresszorait akartam lencsevégre kapni - nagyravágyóbb célokat tűztem ki. Barátom, nyaralása alatti mesébe illő sügérfogásokról számolt be. 30 centiméteres, és több 25-26 centiméteres sügért sikerült elkapnia a déli parton a nádasok öblözetében. Gyerekkoromban a kikötőkben ugyan mindig jelen volt a sügér, de a nádasokban, hínárosokban soha nem találkoztam velük. Úgy 3 éve azonban, a nagy 40 fokos nyári forróságban furcsa megfigyelést tettem...

A 2008-ban a két évtizedes fárasztó evezés után elérkezettnek láttam az időt bicepszeim pihentetésének. Lecseréltem 3,3-as alucsónakomat, egy 4,7-es üvegszálasra, az evezőket pedig elektromos motorra váltottam. Az egyszerűség kedvéért a motort, az akkumulátorokat, és az akkumulátortöltőt egy helyen vettem meg, ahol el is láttak a használatukkal kapcsolatos „jó tanácsokkal”. Bárcsak visszapörgethetném az időt! A szakbolt városát is el kellett volna aznap kerülnöm.

„Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom” - írja a költő. Én sajnos nem mondhatom el ugyanezt magamról, hisz dunántúli gyerekként, lábam csak nagy ritkán érinti ezt a tájat. Pont ezen okból fogadtam el a szíves invitálást Lajos barátomtól egy Tiszafüred környéki magántóra. Ezt a két hektáros tavacskát a tulajdonosokon kívül mások nem horgásszák, így a lehetőség igen kecsegtető volt számomra, hogy életemben először próbára tegyem horgásztudásomat egy szűz vízen. Ugyanakkor az új tájak, új horgászbarátok megismerése is nagy lelkesedéssel töltött el. Így, már türelmetlenül vártam, hogy ezen a szikrázóan napsütéses tavaszi szombaton ráforduljunk a tóhoz vezető bekötő útra, hogy tanúja legyünk ennek a gyönyörűen karbantartott kis tavacska látványának.

…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

Hol is kezdjem el? Már hónapokkal(!) a túra előtt, igen magas hőfokon „égtünk” a barátaimmal és szorgalmasan számolgattuk az indulásig hátralevő napokat. Aki hozzánk hasonló, fanatikus horgász az tudja jól, miről beszélek… a napi munka mellett, percenként eszedbe jut a víz, a hal és folytonosan tervezed magadban a kirándulás részleteit.

Előző cikkem, egy 4.20-as heavy feeder tesztje során felmerült, hogy néhány mondatban leírom a távdobással kapcsolatos gondolataimat, de a Cormoran TS heavy feeder tesztje is túlburjánzott a tervezett kereteken, és a kezdeti néhány gondolatot is újabbak követték. Jobbnak láttam, ha egy külön írást szentelek ennek a témakörnek, hiszen a legjobb távdobó bot vagy orsó sem ér semmit a megfelelő végszerelék vagy damil nélkül.