A fluorocarbon zsinórok előnyei sok módszernél remekül kihasználhatók. A kötésük viszont nehézkes, pláne, ha a normál monofil damillal való összekötésről van szó.

Az előző részekben megismertük a Tiszát, mint alapvető életteret, körbejártuk az eredménnyel kecsegtető folyóvízi horgászhelyeket és megismerkedtünk a legfontosabb eszközökkel, kiegészítőkkel, amelyekkel sikeresen vehetjük fel a versenyt a Tiszai pontyokkal. Hosszú évek óta kísérletezek a különféle végszerelékekkel és keresem azokat az etetési megoldásokat, amelyekkel a sokszor „rohanó” folyón is eredményes lehetek.

A 2008-ban a két évtizedes fárasztó evezés után elérkezettnek láttam az időt bicepszeim pihentetésének. Lecseréltem 3,3-as alucsónakomat, egy 4,7-es üvegszálasra, az evezőket pedig elektromos motorra váltottam. Az egyszerűség kedvéért a motort, az akkumulátorokat, és az akkumulátortöltőt egy helyen vettem meg, ahol el is láttak a használatukkal kapcsolatos „jó tanácsokkal”. Bárcsak visszapörgethetném az időt! A szakbolt városát is el kellett volna aznap kerülnöm.

Vannak csomók és kötések, amelyeket a horgászok jól ismernek és szinte minden szerelés során használjuk őket. Azonban van néhány kötés, melyet főként füles horog , illetve fonott előke használatához nem árt elsajátítani, mivel ezek használata segít megóvni a fonott zsinór magas szakítószilárdságát.

Ha visszagondolok a régebbi időkre - amikor barátaimmal rendszeresen horgásztunk pontyra és amurra - az etetés milyensége, minden szempontból döntő tényező volt a fogás sikerét illetően! Ha így vagy úgy, de jól el tudtuk végezni a beetetést, akkor általában alaposan „megpakoltunk” szép halakból, ha nem, akkor maradt a magyarázkodás. Mindenki a saját bőrén tapasztalhatja, hogy ez a dolog manapság sem változott, sőt… Az olyan horgászatokon, amikor nincs módod rá, vagy tilos csónakból etetni, netán egy rövidebb pecára érkezel, akkor bizony egyéb alternatívák után kell nézned az etetésre szánt anyag bejuttatását illetően. Az alkalmazott technika kiválasztására persze lényegesen hat a parttól való meghorgászandó távolság nagysága. Közeli etetés kialakítására ott van a kézzel való „begombócolás”, vagy épp egy jól kivitelezett csúzlis etetés. Ha azonban távolabbra horgászol, akkor az etetés módszere máris több problémát vet fel. A legfontosabb: hogyan juttasd be pontosan a finom falatokat a halaknak a megfelelő távolságra? Az eddigi gyakorlatokból megismerhetted az etetőrakétát, a parittyát, az etetőhajót, a dobócsövet vagy a kiakasztott zsinór klippel történő módozatokat. Mostani írásomban egy olyan – ma már nem is teljesen új – eszközt fogok nektek bemutatni, amely nálam első számú etetési eszköz a horgászkirándulásaimon. „Ő” a SPOMB!

Még mindig állandó kérdés, hogy akkor 'mit jelent, hogy ez a bot három librás?' Mentsd el ezt a cikket és mindig tudni fogod, mennyivel terhelheted az lbs-ben kalibrált pontyozó botjaidat!