Az előző cikkemben bemutattam a felszerelésem, most szeretném bemutatni a method végszerelékem. Mióta "megfertőzöttem" a Method Forradalom című kiadvánnyal, azóta próbáltam összeállítani egy nagyhalas, lapos kosaras method szereléket, ami most sikerült is!

Valamennyien szeretünk horgászni, néhányan a kikapcsolódásért és a szórakozásért, mások a versenyért, és megint mások a finom halételekért, de mindannyiunk számára a horgászat örömtelibb, amikor minőségi felszereléseket használunk. A SHIMANO irigylésre méltó hírnévre tett szert a technológiai tervezés és gyártás területén több iparágban is. Mindig is kiemelkedő műszaki tartalom volt a SHIMANO védjegye.

A minap egyik horgász ismerősöm arról panaszkodott, hogy a Tisza bizonyos részein lehetetlenség pergetni, mert állandóan hatalmas busatestekbe akad a könnyű pergető cucc műcsalija. Egyből megkérdeztem a sráctól, hogy akkor miért nem busára horgászik, ha annyi van ott belőle. Válasza a szokásos volt: „Én nem szoktam gereblyézni!”

A pontyozó botok karakterét vagy teszt görbéjét a ráírt lb (font) mennyiséggel jelölik. Azt mutatja, hogy mekkora súly alatt (a véggyűrűre kötve vagy azon átvezetve a zsinórt) hajlik meg 90 fokig a bottest.
Tehát e szerint a definíció szerint egy 3 lb-ás bojlis bot, (figyelembe véve, hogy 1 lb=0,4536 kg) 1,36 kg-nál hajlik meg derékszögben. Ha van egy saccra 3 lb-s botunk, akkor elkezdhetjük a mérést pl. 2 lb-vel, majd ezt fokozatosan növelve juthatunk el a valós értékhez. Ez lenne a hivatalos mérési mód. Azért választották ezt, mert ez egyszerű és egyértelmű. Vagy mégsem?

Közel 1 éves(!) előkészület, egyeztetés, információgyűjtés után, március 26-án végre útra keltünk, hogy kifogjunk legalább egy óriás tokhalat a Nemesnádudvari tőzeges tóból. Korábbról csak pár beszámoló és újságcikk, valamint kósza hír állt rendelkezésünkre e vízterületről, amelyeket azonban nem éreztük annyira "erősnek", hogy erre helyezzük teljes mértékben a taktikánkat...