Nem is oly rég történt, valamikor szeptember közepén, hogy csapatban megnyertük a Minden Ami Feeder Páros Nagydíjat a Rab tavon, így ezen felbátorodva indultunk a következő páros Rab tavi versenyen is november elején. Bár a kihúzott hely megegyezett a korábbival, ennek ellenére nem sikerült a saját magunktól elvárt szintet teljesítenünk. Csak másodikak lettünk szektorunkban. A különbség oka egyértelműen a késő őszi időjárásban és a lehűlt vízben keresendő. Egész egyszerűen más dolgok működnek a vízhőfok csökkenésével, mint melegben. Csökken a táplálék felvétel és a halak mozgása is belassul. Már nem mozognak a tó egész területén, nehéz rájuk akadni. A feladatot nehezíti, hogy a késő őszi szikrázó napsütésben a víz felső rétege felmelegszik, aminek egyenes következménye, hogy a halak is ebben a vízrétegben érzik jól magukat.

Legyünk őszinték, a tél nem kedvez nekünk! Ha csak nem vagyunk elvetemült fanatikusok, akkor nem szívesen megyünk ki januárban a vízpartra. Szóval, ha eltekintünk az agyamentek eme szűk, de kitartó rétegétől, akkor marad a felszerelés karbantartása és tavaszi horgászatok tervezgetése, mint az egyedüli horgászattal kapcsolatos elfoglaltság. Talán nem is baj ez, de van még egy dolog, amire lehetőségünk nyílik! A különböző technikák, módszerek végiggondolására! Mi az, amire a nyári tűző napokon nem gondoltunk, melyik az végszerelék, ami szakadó esőben, viharos szélben nem jutott eszünkbe. Leszögezhetjük, hogy ez a gondolkodás és az innováció időszaka. A legjobb ötleteim nekem is ilyenkor születnek. Szeretném ismét megosztani veletek az egyik „fejlesztésemet”.

Állóvízi pecások tudják, mennyire komoly kihívás a horgunk közvetlen közelébe juttatni az etetőanyagot vagy szemesanyagot, pelletet vagy bojlit. A különböző kosarak mellett az elmúlt években egyre inkább terjedt az ún. PVA termékek alkalmazása. A betűszó a PolyVinyl Alcohol nevű anyagot jelöli, amelynek számunkra legfontosabb tulajdonságai, hogy szárazon akár háló, akár tasak vagy zsinór is szőhető belőle, víz hatására azonban „eltűnik”, azaz feloldódik benne. Erre a speciális tulajdonság-párosra dobbant meg jópár éve a horgászok szíve, hiszen ezt az anyagot mintha direkt az etetés hatékonyságának fokozására találták volna ki!

A folyóvízi pontyhorgászat legfontosabb komponense az elhivatottság. Az ismeretlen utáni vágy, a megismerés lehetősége és a kezdetekhez való visszatérés élménye mind közrejátszik a folyóvízi halak iránti elköteleződésnek.
Nézzük mindjárt a feltételrendszert! Ki tudunk e jutni a folyóra? Mennyi időt tudunk ott, a tényleges horgászatra szánni? Rendelkezünk e elegendő elméleti felkészültséggel ezen a területen? Rendelkezésre állnak e az eszközi tényezők a sikeres folyóvízi pontyhorgászathoz? Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell válaszolnia! Ha valóban készen állsz erre, nézzünk pár részletet.

Az első részben megkezdett gondolatmenetet folytatva, ma már több horgásztársamhoz hasonlóan, én magam is szívesen horgászok feeder bottal, célzottan Amurra. Meg kell jegyezni – habár, ma már rendszeresebb vendégnek mondható a horgon - kezdetben, csupán a „bojlisok” és a pontyhorgászok járulékos halaként találkozhattunk vele a partokon. Akkoriban még, az elsőre furcsának tűnő szokásokkal rendelkező, „szárazra” került „jövevény”, éppoly érdeklődve szemlélte a külvilágot, mint ahogy, mi Magyar horgászok, magát a halat… Aztán az évek alatt, az Amur „ázsiója” folyamatosan növekedett, így egyre többen és többen lelték örömüket a sportosan küzdő „növényevő” kifogásában. Ennek (is) köszönhetően, egyre másra szaporodtak az amurozás legkülönfélébb kiegészítői az üzletek polcain, majd a horgászcuccaink között. A rezgőspicces módszer adta „lefinomítás”, a megfelelő etetési technikák kidolgozása, alkalmazása és a hajszálelőkén felkínált csalik használata egyre több kapást eredményezett.

Ismeretlenül csengenek az orsó dobozán vagy a Shimano katalógusban szereplő technológiai megnevezések? Szeretnéd tudni, mit tud a Shimano botod, orsód, mire szolgál a bennük rejtőző tudás? Ebben a szótárban minden benne van!