Nem is oly rég történt, valamikor szeptember közepén, hogy csapatban megnyertük a Minden Ami Feeder Páros Nagydíjat a Rab tavon, így ezen felbátorodva indultunk a következő páros Rab tavi versenyen is november elején. Bár a kihúzott hely megegyezett a korábbival, ennek ellenére nem sikerült a saját magunktól elvárt szintet teljesítenünk. Csak másodikak lettünk szektorunkban. A különbség oka egyértelműen a késő őszi időjárásban és a lehűlt vízben keresendő. Egész egyszerűen más dolgok működnek a vízhőfok csökkenésével, mint melegben. Csökken a táplálék felvétel és a halak mozgása is belassul. Már nem mozognak a tó egész területén, nehéz rájuk akadni. A feladatot nehezíti, hogy a késő őszi szikrázó napsütésben a víz felső rétege felmelegszik, aminek egyenes következménye, hogy a halak is ebben a vízrétegben érzik jól magukat.

A folyóvízi pontyhorgászat legfontosabb komponense az elhivatottság. Az ismeretlen utáni vágy, a megismerés lehetősége és a kezdetekhez való visszatérés élménye mind közrejátszik a folyóvízi halak iránti elköteleződésnek.
Nézzük mindjárt a feltételrendszert! Ki tudunk e jutni a folyóra? Mennyi időt tudunk ott, a tényleges horgászatra szánni? Rendelkezünk e elegendő elméleti felkészültséggel ezen a területen? Rendelkezésre állnak e az eszközi tényezők a sikeres folyóvízi pontyhorgászathoz? Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell válaszolnia! Ha valóban készen állsz erre, nézzünk pár részletet.

Legyünk őszinték, a tél nem kedvez nekünk! Ha csak nem vagyunk elvetemült fanatikusok, akkor nem szívesen megyünk ki januárban a vízpartra. Szóval, ha eltekintünk az agyamentek eme szűk, de kitartó rétegétől, akkor marad a felszerelés karbantartása és tavaszi horgászatok tervezgetése, mint az egyedüli horgászattal kapcsolatos elfoglaltság. Talán nem is baj ez, de van még egy dolog, amire lehetőségünk nyílik! A különböző technikák, módszerek végiggondolására! Mi az, amire a nyári tűző napokon nem gondoltunk, melyik az végszerelék, ami szakadó esőben, viharos szélben nem jutott eszünkbe. Leszögezhetjük, hogy ez a gondolkodás és az innováció időszaka. A legjobb ötleteim nekem is ilyenkor születnek. Szeretném ismét megosztani veletek az egyik „fejlesztésemet”.

Állóvízi pecások tudják, mennyire komoly kihívás a horgunk közvetlen közelébe juttatni az etetőanyagot vagy szemesanyagot, pelletet vagy bojlit. A különböző kosarak mellett az elmúlt években egyre inkább terjedt az ún. PVA termékek alkalmazása. A betűszó a PolyVinyl Alcohol nevű anyagot jelöli, amelynek számunkra legfontosabb tulajdonságai, hogy szárazon akár háló, akár tasak vagy zsinór is szőhető belőle, víz hatására azonban „eltűnik”, azaz feloldódik benne. Erre a speciális tulajdonság-párosra dobbant meg jópár éve a horgászok szíve, hiszen ezt az anyagot mintha direkt az etetés hatékonyságának fokozására találták volna ki!

Ismeretlenül csengenek az orsó dobozán vagy a Shimano katalógusban szereplő technológiai megnevezések? Szeretnéd tudni, mit tud a Shimano botod, orsód, mire szolgál a bennük rejtőző tudás? Ebben a szótárban minden benne van!

Az első részben megkezdett gondolatmenetet folytatva, ma már több horgásztársamhoz hasonlóan, én magam is szívesen horgászok feeder bottal, célzottan Amurra. Meg kell jegyezni – habár, ma már rendszeresebb vendégnek mondható a horgon - kezdetben, csupán a „bojlisok” és a pontyhorgászok járulékos halaként találkozhattunk vele a partokon. Akkoriban még, az elsőre furcsának tűnő szokásokkal rendelkező, „szárazra” került „jövevény”, éppoly érdeklődve szemlélte a külvilágot, mint ahogy, mi Magyar horgászok, magát a halat… Aztán az évek alatt, az Amur „ázsiója” folyamatosan növekedett, így egyre többen és többen lelték örömüket a sportosan küzdő „növényevő” kifogásában. Ennek (is) köszönhetően, egyre másra szaporodtak az amurozás legkülönfélébb kiegészítői az üzletek polcain, majd a horgászcuccaink között. A rezgőspicces módszer adta „lefinomítás”, a megfelelő etetési technikák kidolgozása, alkalmazása és a hajszálelőkén felkínált csalik használata egyre több kapást eredményezett.