Horgász-Zóna baráti találkozó és egyéni horgászverseny Rab horgásztó, 2012. július 8. A tavalyi izgalmas páros feeder verseny után idén is megrendezésre kerül a Horgász-Zóna találkozó és horgászverseny! A Zónás versenyek sajátossága, hogy alacsony nevezési díj mellett nagy értékű fődíjért folyik a küzdelem – természetesen a jó hangulat, a finom ebéd és a kellemes társaság is garantált!

Rövidre fognám a bevezetőt, mert annyi mindent szeretnék leírni erről a botról, és senkit sem szeretnék elriasztani egy unalmas, szubjektív élménybeszámolóval (majd lesz olyan is :) ). A bevezető: a mostani 4,20-as botomhoz - amelyet már nem gyártanak – kerestem egy „váltótársat”. A versenyeken a gyorsabb csalizás miatt érdemes két hasonló botot felszerelni, mert míg az egyikkel horgászunk, addig a másikat nyugodtan csalizhatjuk. Olvastam a Zónások ajánlóját erről a botról, amit hittem is, meg nem is, de minden esetre a nyugalom megzavarására és a figyelem felkeltésére alkalmas mondatokat tartalmazott. :) Vegyes érzésekkel és kíváncsian csomagoltam ki a botot:

Azt hiszem, érdemes legelőször tisztázni a cikk témáját, hiszen a cím önmagában rengeteg információt rejt magában. Tavi horgászatról lesz szó, ennek is a teleszkópos botos változatáról, ami kevés cuccal jár, így a biciklis, motoros, vagy tömegközlekedést használó pecások számára ideális. Fenekező horgászmódszereket fogunk bemutatni, ennek is egy olyan válfaját, ami a finom megoldásokról szól, tekintve például a végszereléket vagy a kapásérzékenység beállítását. Nem új a dolog, amiről szó van, csak ezt a korábban népszerű, sokak által űzött horgászmódszert a feederes technika elterjedése után már kevesen alkalmazzák. Pedig, nagyon élvezetes és eredményes módszer, amelyhez a közelmúltban elterjedt, innovatív horgászkellékek alkalmazásával még hatékonyabb megoldásra lelhetünk.

Egy normál teszt azzal kezdődik, hogy az ember megkapja az orsót, megvizsgálja, kipróbálja, majd mindenféle jó tulajdonságokat állít róla. Mindenkit megnyugtatnék, ez a teszt nem ilyen lesz. Nekem már kialakult, határozott igényeim voltak, és ezeknek megfelelő orsót kerestem. Jelzem, nem volt egyszerű!

A hosszú, fagyos téli hónapok után hirtelen, egyik napról a másikra beköszöntött a tavasz plusz húsz – huszonöt fokos napsütéses időjárással. Mint minden évben, idén is Agostányon kezdtük az évet apámmal egy szezonnyitó pontyozás alkalmával. A zord időszakban elkövetett ragadozóhalas, pergetős próbálkozások után, már nem vágytam másra, mint hátradőlni a kényelmes horgászfotelben és magamba szívni az erősödő kora tavaszi nap első sugarait. Várni, hogy a kapásjelző felcsapódjon és horogvégre kerítsem az év első pontyait. „Ember tervez, Isten végez...” - szól a mondás. A több hete tartó kellemes időt, pont a kitűzött dátum előtt űzte el egy viharos széllel beköszöntő hidegfront. Ez a hirtelen időjárás változás tönkretette álmainkat az üdítő tavaszi horgászatról, de azért minket sem faragtak olyan fából, akik csak úgy feladják a küzdelmet némi szélvihar miatt...

Mostanában kétségkívül időszűkében vagyok, hiányoznak a klasszikus „nagy pecák”, a többnapos, beetetős, kiülős kirándulások. A pesszimista gondolatok helyett azonban, inkább többször megfordultam - egy-egy rövidebb horgászat alkalmával - kisebb tavakon. Ezeken a vizeken, tapasztalataim alapján a különböző úszós módszerek bizonyulnak kifizetődőnek. Köszönhetően érzékenységüknek és nem mellékesen a sokszor sekélyebb részeken portyázó halak megfogására az úszós készség adta lehetőségek az eredményes megoldások. Ennek ellenére többször nyúltam ekkor is a feeder után, hisz a viharos tavaszi szél zavaró hatása és a parttól távolabb tartózkodó pontycsapatok elérése nem tette lehetővé a „light pecát”. Ki kellet tehát találnom egy olyan feeder végszereléket, amely egyszerű, érzékeny és eredményes. Ez így jól hangzik, gondoltam magamban, aztán szépen lassan hozzákezdtem a megvalósításnak…