Idén tavasszal is, amint az lenni szokott, jártam a vizet, figyeltem az ébredő természetet, a nap-nap után előtűnő apró rügyeket. A bakcsók nyomát még hiába kutattam, de mocsári teknősből annyi volt, mint csillag az égen. Érdeklődtem is szerencsésebb horgásztársaknál, akik megengedhették maguknak a vízparton való időtöltést. Nézelődtem, s nagyritkán próbálkoztam, de nagyvadra sikertelenül. Pedig nyakamon volt az április, ami eddig még mindig tartogatott valami érdekes meglepetést. Mióta az életem részévé vált a víz folyamatos figyelése úgy tapasztaltam, hogy ez az a hónap, amikor az embernek elég akár a zuhany alatt kinyitnia a száját, ott is beleúszik a sült hal.

Párás, szürke hajnalon érkeztünk meg Agostyánra. A tó régi ismerősként köszöntött minket, hiszen már több, mint két éve rendszeresen, minden horgászható hónapban meglátogatjuk partjait. A nap még épphogy csak előkukucskált a szemközti dombok mögül, de már keményen éreztette erejét. Bizony beköszöntöttek a nyári hónapok, amikor a perzselő meleg igencsak próbára teszi a gáton horgászó emberek tűrőképességét, hiszen itt semmiféle menedéket nem lelni a kíméletlenül tűző napsugarak elől. Állást foglaltunk, már bejáratott helyünkön, bár a szokatlan zsúfoltságnak köszönhetően éppen hogy be tudtunk ékelődni egy falatka szabad nádnyiladékba. Szerencsére szomszédaink nagyon kedvesek és engedékenyek voltak, így nem kellett lehetetlen helyekről megpróbálni becserkészni a tó óriásait.

A nyári szabadságok letelte után vagyunk, így ideje lenne a Big Fish Teamnek együtt pecáznia egy igazán kellemeset. Igazság szerint egyikőnk sem pihente ki magát és a gondok is csak inkább sokasodnak, mint fogynának, nincs más megoldás, csak a horgászat.

Az idei évben megrendezésre kerül az I. HORGÁSZ-ZÓNA baráti találkozó és a „nyerő – páros” ZÓNA kupa. Miért? A Horgász Zóna kft. Magyarország legújabb és bátran mondhatjuk legdinamikusabban fejlődő „arca”, ahol mindent megtalálsz, ami ezzel a csodálatos sporttal kapcsolatos! Vállalkozásunk alapvető célja az volt, hogy egy remek csapat, egy erős közösség jöjjön létre, olyan ahova szívesen térsz vissza egy fárasztó nap végén vagy a hétvégi horgászatodhoz készülődve. Ez a találkozó és verseny éppen azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlati felkészültségünk összemérése mellett, találkozzunk, kicseréljük gondolataink és eltöltsünk egy kellemes napot.

Újra idejét láttam egy jó kis mókának a Borbála-tavon. Az idő kissé szeszélyes volt, hiszen váltogatva érkeztek az újabb esőfelhők és szelek, aminek sem én, sem a halak nem örültek. De annak még inkább örültem, hogy újra eleget tehetek hódoltságomnak, a feederes horgászatnak. Előző napon már tervezgettem, és a másnapi horgászatra gondoltam. Ismét ott ülhetek kint a parton, és izgulva várhatom a kapást. Szinte forrt a vérem. Ám a lábos alatt kialudt a láng, amikor az időjárás jelentés közlése szerint: elszórt záporok ostromolhatják a tájakat és az emberek jókedvét. Így erre az eshetőségre is fel kellett készülnöm. A napernyő megvéd az esőtől, de mi véd meg a kapástalanság ténye elől? Erre magamnak kellett rájönnöm a megfelelően alkalmazott horgásztechnika kiválasztásával és annak megfelelő alkalmazásával. Egyértelműen a finomszerelék jöhetett szóba, hiszen a finnyás pontyok így nagyobb eséllyel váltak ’kezes pontyokká’. Ám nem is sejtettem még, hogy milyen meglepetésekkel kell megküzdenem, pontosabban milyen halsereggel.

Aggódva ráncoltam össze homlokomat, miközben a közelgő esőfelhőket szemléltem a komáromi MAHART kikötő töltésén állva. A legutóbbi két dunai próbálkozásom alkalmával sem sikerült megúsznom szárazon a kalandot, most úgy néz ki, újra bőségesen kapok majd a nem várt égi áldásból. Sebaj, ma süllőzni jöttem, és közismert, hogy az esős, frontos idő meghozhatja a tüskés hátú ragadozók kapókedvét. Persze azért jobban örülnék neki, ha nem áznék bőrig... Lassan elértem az első állást, ahol próbálkozni szoktam, a vízi rendőrség lépcsőjét. Egymás után záporoztak dobásaim, de a múltkor sikeres hely ezúttal nem adott halat, így székhelyemet áttettem a rakodó alatti kövezésre.