Újra idejét láttam egy jó kis mókának a Borbála-tavon. Az idő kissé szeszélyes volt, hiszen váltogatva érkeztek az újabb esőfelhők és szelek, aminek sem én, sem a halak nem örültek. De annak még inkább örültem, hogy újra eleget tehetek hódoltságomnak, a feederes horgászatnak. Előző napon már tervezgettem, és a másnapi horgászatra gondoltam. Ismét ott ülhetek kint a parton, és izgulva várhatom a kapást. Szinte forrt a vérem. Ám a lábos alatt kialudt a láng, amikor az időjárás jelentés közlése szerint: elszórt záporok ostromolhatják a tájakat és az emberek jókedvét. Így erre az eshetőségre is fel kellett készülnöm. A napernyő megvéd az esőtől, de mi véd meg a kapástalanság ténye elől? Erre magamnak kellett rájönnöm a megfelelően alkalmazott horgásztechnika kiválasztásával és annak megfelelő alkalmazásával. Egyértelműen a finomszerelék jöhetett szóba, hiszen a finnyás pontyok így nagyobb eséllyel váltak ’kezes pontyokká’. Ám nem is sejtettem még, hogy milyen meglepetésekkel kell megküzdenem, pontosabban milyen halsereggel.

Aggódva ráncoltam össze homlokomat, miközben a közelgő esőfelhőket szemléltem a komáromi MAHART kikötő töltésén állva. A legutóbbi két dunai próbálkozásom alkalmával sem sikerült megúsznom szárazon a kalandot, most úgy néz ki, újra bőségesen kapok majd a nem várt égi áldásból. Sebaj, ma süllőzni jöttem, és közismert, hogy az esős, frontos idő meghozhatja a tüskés hátú ragadozók kapókedvét. Persze azért jobban örülnék neki, ha nem áznék bőrig... Lassan elértem az első állást, ahol próbálkozni szoktam, a vízi rendőrség lépcsőjét. Egymás után záporoztak dobásaim, de a múltkor sikeres hely ezúttal nem adott halat, így székhelyemet áttettem a rakodó alatti kövezésre.

Biztos vagyok benne, hogy olvastatok már megannyi cikket a szakújságok lapjain, hogyan versenyeznek a profi horgászok speciális módszerek, technikák és felszerelések arzenálját felsorakoztatva, hogyan folyik a harc a kifogott halak grammjaiért. Nos én egy teljesen más világot mutatok meg nektek. Éspedig, hogy milyen módon mérettetik meg magukat a teljesen laikusok, akiknek egy hal megfogása is óriási sikert jelent. Mert, ugye olyan horgászok is léteznek, akik bár rendszeres halfogási eredményeket tudnak produkálni a hétköznapok során, a versenyek alkalmával mindig betliznek. Nos, jómagam is ezek közé a lúzerek közé tartozom. Olvassátok hát történetét életem második horgászversenyének, ahol ezúttal sem lett halszagú a kezem...

Egy kalandos éjszakai horgászat élményeit szeretném megosztani mindenkivel aki, elolvassa ezt a cikket. Május 21.-én sikerült szabaddá tennem az estémet, hogy a kedvenc hobbimnak hódolhassak. Mint minden horgászatot, ezt is nagyon vártam. Már egy héttel előtte néztem az időjárás jelentéseket és eléggé elkeserített, mert, ahogy közeledett a kitűzött nap egyre rosszabb időt jósoltak. Úgy voltam vele, hogy hiszem, ha látom. Egész nap szikrázó napsütés és legalább harminc fok volt. Örültem, hogy az időjósok mégis tévedtek.

Nem tudom mások, hogy vannak vele, de nekem a folyóvizek titokzatos lakói egyszerre jelentik kihívást, a kreatív horgászmódszereket és a tartalmas kikapcsolódást. A kiismerhetetlen folyók vadsága a mai napig ősi, partjukon horgászva visszatérhetünk a természethez, oda ahol újra találkozhat ember és víz. Kezdet és vég. Álom és valóság...

Vágatlan felvétel a MIDDY Shot Gun kosárról. DOVIT Shotgun mikropellettel töltve!