Tegyünk egy kis időutazást egészen 1985-ig. Ezen a nyáron Öcsémmel együtt beírattak a szüleink egy egyhetes táborozásra az akkor még csehszlovákiai Modra Harmoniába. Sok gyermekkel együtt vonattal érkeztünk erre a gyönyörű helyre. Az erdő szélén volt a tábor. Hatalmas kerttel rendelkezett, ahol többször gyújtottunk tábortüzet és sütöttünk szalonnát, de rendszeresen voltak számháborúk és bújócskák az erdőben.

Amikor a tavalyi évben újjá szerveződött a DAIWA és CORMORAN hazai márka képviselete, lehetőségünk nyílt alaposabban megismerkedni az egyes termékekkel. A feeder botos kínálat jelen pillanatban az AQUALITE sorozatból és a Team Dawia botokból áll, remélem ez évről évre bővülni fog majd. Ez felveti a kérdést, mekkora tapasztalat van a márkának a feeder botok gyártása esetében...

A menyhal az édesvizekben egyedüli képviselője a tőkehalféléknek. Nyúlánk testüket igen apró pikkelyek borítják. Két hátúszójuk van, a farok úszó külön áll. Állkapcsukat és ekecsontjukat kefefogazat nőtte be. A szájpadláscsontok fogatlanok. Egy bajuszszáluk van. A tarka menyhal népies nevei Herman Ottó szerint a következők; kutyahal, méhal, ményhal, nagyagyú hal, törzsökhal. Feje lapos, törzse megnyúlt, halpénzei aprók, farka oldalról összenyomott. Két hátúszója közül a második igen hosszú, az alsóúszó valamivel rövidebb, farok úszója lekerekített vagy hosszú. Bajuszszála hosszú, az elülső orrlyukak előtt 1-1 szalag alakú bajuszszála is van. Fogai az állkapocs szélén egy sorban helyezkednek el. A menyhal háta, oldala és úszói világos vagy sötét olajzöldek, gyakran feketésbarna, felhős márványfoltokkal tarkítva, torka és has úszója fehéres. Színe a korral változik. Az idősebbek mindig világosabbak.

Borongós, latyakos időnk van. A vizek magasak és zavarosak. Ezen sajnos nem tudunk javítani, de egy kis nyári hangulatot szeretnék varázsolni a következő cikkel.

A fővárosi Duna szakaszról erősen megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a víz itt túlságosan szennyezett, a part teli van kétes eredetű tárgyakkal, szeméttel. Mások ellenben azt mondják, hogy ez a folyó halban leggazdagabb része. Valahol mindkét véleménynek igazat lehet adni. Tény azonban, hogy mióta a csepeli víztisztító megépült és elapadtak a szennyvízbefolyók a víz tisztasága sokat javult, bár ezzel egyetemben a halak egy része is odébb állt. A fővárosi horgászat semmi máshoz nem hasonlatos. Itt nincsenek zöld fák, bokrok, és nem gyönyörködhetünk az ártéri erdők buja rengetegében. Mégis, mikor a sötétség leereszkedik és felgyúlnak a város fényei, csodálatos látványt nyújt a díszkivilágításban pompázó hidak lába közt hömpölygő folyam. Legutóbbi horgászatom alkalmával ezen, a betonteknőbe szorult folyószakaszon tettem próbára szerencsémet.

Amikor az időjárás bekényszerít a meleg szobába - internet ide, internet oda - előszeretettel veszem le könyvespolcomról az évek alatt felszaporodó horgászattal, halakkal, természettel foglakozó könyveim valamelyikét. Az idei karácsony is hozott egy-két fagyokkal „megáldott” napot, így némi fahéjjal és szegfűszeggel elkészített forralt borral felvértezve merültem alá ismét a papírra nyomtatott irodalom klasszikus világába. Itt az I. részben, kissé rendhagyó módon, egy XVII. században íródott könyvhöz készítettem kedvcsinálót, azt remélve minél többen kaptok inspirációt az elolvasásához. Terveim szerint a további részekben a könyv érdekesebb témáit adom majd közre, itt a Horgász- Zóna „hasábjain…”