Sokszor problémát okoz, ha nagy távolságra kell dobnunk és nem rögzítettük rendesen a csalit, ami ilyenkor lerepülhet. Esetleg elakad az ólom illetve az önetető, ilyenkor kirázza halunk a horgot a szájából. Nos, ezekre a problémákra lehet megoldás a következőkben bemutatott egyszerűen elkészíthető praktikus kis gumis előke. Biztosan sokan ismerik már, de akad, aki még nem próbálta. Remélem nekik hasznos segítség lesz. Először is lássuk a kellékeket. Szükségünk lesz egy ollóra vagy késre. 7 cm-s szelepgumira (bármelyik kerékpár boltban fillérekért meg lehet venni), egy csali fűzőtűre, a főzsinórral vagy a dobóelőkével megegyező vastagságú fonott előkére, (én a jól láthatóság érdekében 0,25-s t használtam) egy szilikon csővel ellátott gyors kapocsra, (ha valaki nem szereti, lehet egyszerű vagy karabineres forgó kapoccsal is helyettesíteni) Illetve kelleni fog még egy hagyományos forgó is.

Tegyünk egy kis időutazást egészen 1985-ig. Ezen a nyáron Öcsémmel együtt beírattak a szüleink egy egyhetes táborozásra az akkor még csehszlovákiai Modra Harmoniába. Sok gyermekkel együtt vonattal érkeztünk erre a gyönyörű helyre. Az erdő szélén volt a tábor. Hatalmas kerttel rendelkezett, ahol többször gyújtottunk tábortüzet és sütöttünk szalonnát, de rendszeresen voltak számháborúk és bújócskák az erdőben.

Amikor a tavalyi évben újjá szerveződött a DAIWA és CORMORAN hazai márka képviselete, lehetőségünk nyílt alaposabban megismerkedni az egyes termékekkel. A feeder botos kínálat jelen pillanatban az AQUALITE sorozatból és a Team Dawia botokból áll, remélem ez évről évre bővülni fog majd. Ez felveti a kérdést, mekkora tapasztalat van a márkának a feeder botok gyártása esetében...

A menyhal az édesvizekben egyedüli képviselője a tőkehalféléknek. Nyúlánk testüket igen apró pikkelyek borítják. Két hátúszójuk van, a farok úszó külön áll. Állkapcsukat és ekecsontjukat kefefogazat nőtte be. A szájpadláscsontok fogatlanok. Egy bajuszszáluk van. A tarka menyhal népies nevei Herman Ottó szerint a következők; kutyahal, méhal, ményhal, nagyagyú hal, törzsökhal. Feje lapos, törzse megnyúlt, halpénzei aprók, farka oldalról összenyomott. Két hátúszója közül a második igen hosszú, az alsóúszó valamivel rövidebb, farok úszója lekerekített vagy hosszú. Bajuszszála hosszú, az elülső orrlyukak előtt 1-1 szalag alakú bajuszszála is van. Fogai az állkapocs szélén egy sorban helyezkednek el. A menyhal háta, oldala és úszói világos vagy sötét olajzöldek, gyakran feketésbarna, felhős márványfoltokkal tarkítva, torka és has úszója fehéres. Színe a korral változik. Az idősebbek mindig világosabbak.

Borongós, latyakos időnk van. A vizek magasak és zavarosak. Ezen sajnos nem tudunk javítani, de egy kis nyári hangulatot szeretnék varázsolni a következő cikkel.

A fővárosi Duna szakaszról erősen megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a víz itt túlságosan szennyezett, a part teli van kétes eredetű tárgyakkal, szeméttel. Mások ellenben azt mondják, hogy ez a folyó halban leggazdagabb része. Valahol mindkét véleménynek igazat lehet adni. Tény azonban, hogy mióta a csepeli víztisztító megépült és elapadtak a szennyvízbefolyók a víz tisztasága sokat javult, bár ezzel egyetemben a halak egy része is odébb állt. A fővárosi horgászat semmi máshoz nem hasonlatos. Itt nincsenek zöld fák, bokrok, és nem gyönyörködhetünk az ártéri erdők buja rengetegében. Mégis, mikor a sötétség leereszkedik és felgyúlnak a város fényei, csodálatos látványt nyújt a díszkivilágításban pompázó hidak lába közt hömpölygő folyam. Legutóbbi horgászatom alkalmával ezen, a betonteknőbe szorult folyószakaszon tettem próbára szerencsémet.