Szeretem ezt az időszakot, mindig magával ragad az ősz. Változik az idő és a természet, a halak is felkészülnek a téli szezonra. Talán mégsem véletlen, hogy a tavaszi és az őszi szezon mindig olyan más. Mindig tud valami különlegeset nyújtani, és most a jó időből is kaptunk rendesen. Utazásaim során szeretek az autóban ülve nézelődni és megdöbbentem, hogy mennyi ember megy horgászni rajtam kívül. Nem hiába a természet szeretete a szép fogások és nagy fárasztások hallatán mindenkinek megjön a kedve a horgászathoz. A közeli horgászbolt polcain szinte alig maradt néhány kiló etetőanyag annyi ember ment pecázni. Azért sikerült megszereznem, ami kellett, és ha fogy az etetőanyag, akkor eszik is a hal?! Ha lehetőségem adódott, azonnal nyúltam a szerkóm után és horgászni mentem.

Ha beköszönt a november és ezzel együtt az igazi (horgász) embert próbáló zordabb idő, akkor főként a ragadozó halakat veszem célba. Élő hallal csalizva úszóval vagy fenekezve próbálkozom, de legtöbbször azonban mégis a sportos pergető horgászat előnyeit igyekszem ilyenkor előtérbe helyezni. Az elmúlt évek alatt sok kiváló horgásszal volt módom megismerkedni, akiknek kitartása, helyismerete és a rablóhal horgászatában szerzett jártassága mindig is lenyűgözött. Gál Krisztián barátom Jászladányban lakik, kedvenc vize a Tisza és a nagy folyó környékén található holtágak és csatornák vad világa...

Ricsi barátomat nyár elején láttam vendégül egy tavi pontyozás alkalmával. Dunai horgász lévén, ismeretlen volt számára a terep és a módszer, mégis sikerült elcsípnie egy tizenkét és feles tőpontyot, ami élete eddigi legnagyobb fogásának bizonyult. Hatalmas élményekkel tért haza, és ígéretet tett, hogy még ebben az esztendőben visszahív engem egy hosszú hétvégére az Esztergom alatti Duna szakaszra. Már többször vendégeskedtem náluk és rendkívül különleges halakat fogtunk együtt azon a részen.

A körforgók és a támolygó villantók hosszú évek óta népszerűek a horgászok körében. Az elmúlt évtizedek folyamatos fejlesztéseivel a gyártók új csali típusok egész sorát rakták a horgászboltok polcaira, e két klasszikusnak számító műcsalit azonban nem sikerült kiszorítani a pergetőtáskákból, még mindig a csukákra vadászók első számú kedvencei!

A jobbnál jobb horgásztavak láttán nehezen tudtam dönteni, mikor hova menjek hódolni szenvedélyemnek. Régóta szemeztem már egy tórendszerrel, ami történetesen Százhalombattán található. Úgy döntöttem, most már ideje ellátogatni oda. Az indulás előtt már egy héttel elkezdtem nézni az időjárás jelentéseket, milyen időre számíthatok. Nagy örömömre frontmentes, napos időt ígértek, bár széllel tarkítva.

Az előző részben leírtakhoz tartva magam, most a vízpartról „köszönteném” mindazokat, akik hasonlóan hozzám, némileg elakadtak a folyóvízen történő horgászat terén. Nem is szaporítanám a szót, hanem egyből a lényegre térek. A jelen horgászatra (időben sajnos igen kevésnek mondható) két picker botot hoztam magammal. Mind a kettő 2.70 m hosszú. Az orsók 40-es méretűek (hátsófékesek) Az egyik orsón (lágyabb spiccű) 16-os főzsinór, míg a másikon (keményebb spiccű) 18-as madzag található. Lássuk hol is vagyunk.