Már régóta terveztünk egy újabb nagyhalas horgásztúrát, amely a májusi sikereket felidéző élményekkel ajándékozhat meg minket. Nem gondoltuk azonban, hogy ez a már annyira várt program, a nyár talán legperzselőbb hétvégéjére fog esni. A jósolt kánikula és a 38 fokos hőmérséklet ismeretében, talán balgaságnak tűnt a Római tó gáti szakaszát választani horgászhelyül, hiszen itt a közelben sem egy épített horgászállás, sem egy kóbor fa nem található, ami árnyékával menedéket nyújtana a kíméletlen napsugaraktól.

Hiába a gondosan kiválasztott bot és orsó, a minőségi aprócikkekből összeállított végszerelék, a távoli dobás, ha a kosarunkba töltött etetőanyag állaga nem felel meg az elvárásainknak: nem bont elég gyorsan, hogy horgászhelyünkre hozza a halat, elnyújtva ezáltal a kapáshoz szükséges időt, vagy épp ellenkezőleg, már vízközt kihullik a kosárból, felhőt képezve süllyed le, a horgászhelyre vonzva a sneciket és egyéb vízközt járó apróságokat.

„Ott álltam a vén folyó mellett, emlékszem, kezem a levegőben a Te arcod formálta… A felszálló hajnalban, vártam… ezt, miért nem mondtam el akkor Neked? Ezen tűnődtem, a víz énekelt, vállalom, így lettem személyed és a folyó rabszolgája… Lehetne-e újra? Várhatnám-e megint a fénysugár hajnali ébredését Veled?

(Gondolatok a folyóvízen használatos eszközökről..) A megfelelően összeállított felszerelésnek hatványozottan felerősödik a jelentősége, ha a Tiszára indulunk! Bevezetésként hadd hívjam újra segítségül Zabos Géza „Tisza tudós” erre vonatkozó gondolatatit, amit a hosszú, folyón eltöltött évek érleltek a következő, mai kor horgászai számára is megfontolandó hasznos gondolatokká: „A vereségeket, mert idős vagyok és sokat tapasztalt, már megtanultam elviselni. Olyan dolgok miatt, amelyekről nem tehetek, már nem pörölök, nem lázadozom. De bosszússá, dühössé válok, ha valahol valami az én hanyagságom, tudatlanságom következtében romlott el.

Mint az előző cikkben említettem, az amur erős és nagyra növő hal, ezekhez a tényezőkhöz igazítanunk kell felszerelésünket is. Az amur ereje, hirtelen megugrásai által ki tudja használni szerelékünk gyengepontjait. Az általam javasolt felszerelés olyan vizekre vonatkozik, ahol már régóta telepítenek amurt, a víznek természetes környezete van, vannak nádfalak, akadók, víz fölé nyúló faágak, egyszóval az igazi tavakra. A kopár, egysíkú műanyagtavakon, amik csak egy-két évesek természetesen jóval finomabb szerelékkel is horgászhatunk, de az ilyen vizekből való halkitermelés számomra nem egyenlő a horgászattal, szerintem ahhoz kell az a természetes környezet, ahol természetes a halak viselkedése, nem csak oda vissza úszkálnak a kis medencében…

Június végén úgy döntöttem, hogy meglátogatom a szőnyi Bocska tavat. Elsősorban afrikai harcsát szerettem volna fogni, de kiérkezésünkkor azt az információt kaptuk, hogy a hideg víz miatt idén még nem helyeztek ki a tóba belőlük. Sebaj, gondoltam, hiszen magammal hoztam pontyozó felszerelésemet is, hátha szükség lesz rá. Ez végül helyes döntésnek bizonyult. Tehát, a tervezett afrikai harcsázásból egy nagy pontyozás kerekedett ki. Méghozzá nem is akármilyen...