Olvastam egy érdekes cikket a Match Fishing angol horgászújságban. Egy búvár lemerült és megfigyelte a method kosár viselkedését a vízben. Választ kerestek az etetőanyaggal, pellettel megtöltött kosár bontására, a csali helyzetére. Megnézték, hogy felborul-e a kosár valamilyen körülmények között. Angliában nagyon sokan horgásznak ezzel a módszerrel, de ezek szerint a kiagyalókat is érdekli, hogy hogyan és miért működik ennyire a töltögetős kosár. Egy víz alatti kamerával és sok-sok dobással megdöntöttek / beigazoltak jó pár feltételezést! Nekünk, Zónásoknak célunk, hogy minél többen kipróbáljátok a method feederezést. Tapasztalataink szerint ez a feeder módszer sok helyen az út ahhoz, hogy a peca végén ezt mondjuk: „Na, ma egy szenzációsan jót horgásztam!” Ebből a célból írom most ezt a cikket, és a későbbiekben is sokat fogunk foglalkozni ezzel a témával.

Biztosan sokakat foglalkoztat a kérdés: tényleg jobb-e a method kosaras horgászat? (Method, azaz „töltögetős” kosár használatának lényege, hogy a csalinkat az etetőkosarunkba tömött finom, lisztes felhősödő etetőanyagunk közepében kínáljuk fel.) Ezen a héten Nagy Robi kollégámmal a Budapesthez közeli, szépen karbantartott és halasított Aranypikkely horgásztavon mértük össze két feederes szerelék fogósságát!

A kemény tél beálltával a halakkal ellentétben az igazi horgász nem vermel el. Egy ideig bánatosan fürkészi a párás ablak mögül a reménytelenül beszürkült tájat, aztán egyszercsak nem bír magával, és meghozza a döntést. Léki-peca! Előszedi a sufni legporosabb szegletéből a rég nem használt speciális kellékeket, és felhívja a potenciális cinkostársakat. A téli horgászat ugyanis nem magányos sport. Na nem csak azért, mert a józan ész azt diktálja, hogy egyedül ne lépjünk a jégre. Sokkal inkább azért, mert a lékhorgászat nem is a halakról szól igazán, hanem a barátságról.

Reggel 5 óra van. Még sötét. Halványan világító lámpám fényében hunyorogva fürkészem az este fellocsolt füvet. Harmatgiliszta után keresgélek lassan, vigyázva, nesztelenül lépkedve a nedves fűben. Már 3 szép szálam van, de még kéne pár darab biztosítéknak. Végre egy önfeledten összeölelkező páros kúszik be látószögembe. Visszakapom a fénycsóvát, számba veszem a lámpát, és hirtelen páros kézzel csapok le. Rövid huzavona után mindkét giliszta a dobozkámban landol. Ennyi már elég lesz egy gyors pecához. A Bem téri befolyóhoz épp együtt érkezem Ricsivel. Jani csak 15 perces késéssel fut be. Gyors üdvözlés, és már csobbannak is a hungarocell úszók. Az első szektor a legjobb ilyenkor. A másodikban ritkábban, de nagyobbak jönnek. Ezen a napon is sikeresek vagyunk. Mindhárman akasztunk jaszkót. Ahogy a nap egyre magasabbról szemlél minket lazítunk egy kicsit, a kapások is abbamaradnak. Letesszük a botokat, és sztorizgatunk. Ugratjuk egymást, és fuldokolva kacagunk a hét közben összegyűlt poénokon. 10 óra felé, aztán mindenki hazafelé veszi az útját.

Sokszor mondogatjuk, hogy a feeder versenyző olyan a horgásziparnak, mint a Forma 1 az autóiparnak, azaz az innováció forrása. Egy öt órás verseny olyan intenzív igénybevétel, amely hatékonyan teszteli az új ötleteket, fejlesztéseket – legyen szó csaliról, végszerelékről, botokról vagy orsókról. Ezért mindig örülünk az olyan lehetőségeknek, amikor versenyzőkkel tudunk beszélgetni. Már régebben kialakult a jó kapcsolatunk a Dynamite team tagjaival, most volt idő arra is, hogy egy interjú keretében megosszanak velünk némi versenytapasztalatot, és természetesen a titkokra, praktikákra is kíváncsiak voltunk! Leültünk hát beszélgetni Páll Eőrssel és Kurucz Dáviddal, akiket az oldal rendszeres olvasóinak, és azoknak, akik a feeder versenyeket nyomon követik, nem kell bemutatni.

Olvasgatva a papír alapú és online horgász 'szaksajtót', azt látjuk, mintha a folyóvízi horgászat újrafelfedezése zajlana. Eddig nem lett volna eszközünk az erősebb sodrású vizek meghorgászásához? Ezen jót mosolyoghatnak a tősgyökeres tiszai, dunai pecások... A feeder bot csak egy választási lehetőség, sőt évek óta találhatunk a márkák kínálatában nagy dobósúlyú rezgőspicces botokat. Egy izgalmasabb lehetőség folyóvízi horgászathoz a külföldön csak 'márnás' botoknak hívott bottípus, ami igazából egy speciálisan átalakított pontyozó (népszerűbb nevén bojlis) bothoz hasonlítható. Ezen kívül 2013-ban már széles választékban visszatérnek a márkák kínálatába a régen megszokott 3 méteres fenekező botok, amelyek szintén a bojlis botok lerövidített verziójaként képzelhetők el. A Horgász-Zónában kifejezetten szeretjük a folyóvízi pecát, érdemesnek találtuk összefoglalni ebben az összeállításban a jelenleg elérhető horgászbot kínálatot ezekben a kategóriákban.