2009 év végén kerültem közelebbi kapcsolatba a mini-twiszterekkel. Már az első találkozás meggyőzött fogósságukról, így elhatároztam, hogy felfejlesztem készleteimet. Az apró szilikonok beszerzését még nagy nehezen megoldottam, de hozzájuk való jigfejeket már sehol sem kaptam. A problémát viszont kezelni kellett, hogy a kis csalik adta lehetőségeket ki tudjam használni.
Ha visszagondolok a régebbi időkre - amikor barátaimmal rendszeresen horgásztunk pontyra és amurra - az etetés milyensége, minden szempontból döntő tényező volt a fogás sikerét illetően! Ha így vagy úgy, de jól el tudtuk végezni a beetetést, akkor általában alaposan „megpakoltunk” szép halakból, ha nem, akkor maradt a magyarázkodás. Mindenki a saját bőrén tapasztalhatja, hogy ez a dolog manapság sem változott, sőt… Az olyan horgászatokon, amikor nincs módod rá, vagy tilos csónakból etetni, netán egy rövidebb pecára érkezel, akkor bizony egyéb alternatívák után kell nézned az etetésre szánt anyag bejuttatását illetően. Az alkalmazott technika kiválasztására persze lényegesen hat a parttól való meghorgászandó távolság nagysága. Közeli etetés kialakítására ott van a kézzel való „begombócolás”, vagy épp egy jól kivitelezett csúzlis etetés. Ha azonban távolabbra horgászol, akkor az etetés módszere máris több problémát vet fel. A legfontosabb: hogyan juttasd be pontosan a finom falatokat a halaknak a megfelelő távolságra? Az eddigi gyakorlatokból megismerhetted az etetőrakétát, a parittyát, az etetőhajót, a dobócsövet vagy a kiakasztott zsinór klippel történő módozatokat. Mostani írásomban egy olyan – ma már nem is teljesen új – eszközt fogok nektek bemutatni, amely nálam első számú etetési eszköz a horgászkirándulásaimon. „Ő” a SPOMB!
Munkám kapcsán szeretett Balatonomat érintette utam, így beiktattam a feszített munkatervbe egy másfél órás kis pihentető cserkelést. Ezúttal nem a kikötők apró agresszorait akartam lencsevégre kapni - nagyravágyóbb célokat tűztem ki. Barátom, nyaralása alatti mesébe illő sügérfogásokról számolt be. 30 centiméteres, és több 25-26 centiméteres sügért sikerült elkapnia a déli parton a nádasok öblözetében. Gyerekkoromban a kikötőkben ugyan mindig jelen volt a sügér, de a nádasokban, hínárosokban soha nem találkoztam velük. Úgy 3 éve azonban, a nagy 40 fokos nyári forróságban furcsa megfigyelést tettem...
A 2008-ban a két évtizedes fárasztó evezés után elérkezettnek láttam az időt bicepszeim pihentetésének. Lecseréltem 3,3-as alucsónakomat, egy 4,7-es üvegszálasra, az evezőket pedig elektromos motorra váltottam. Az egyszerűség kedvéért a motort, az akkumulátorokat, és az akkumulátortöltőt egy helyen vettem meg, ahol el is láttak a használatukkal kapcsolatos „jó tanácsokkal”.
Bárcsak visszapörgethetném az időt! A szakbolt városát is el kellett volna aznap kerülnöm.
Előző cikkem, egy 4.20-as heavy feeder tesztje során felmerült, hogy néhány mondatban leírom a távdobással kapcsolatos gondolataimat, de a Cormoran TS heavy feeder tesztje is túlburjánzott a tervezett kereteken, és a kezdeti néhány gondolatot is újabbak követték.
Jobbnak láttam, ha egy külön írást szentelek ennek a témakörnek, hiszen a legjobb távdobó bot vagy orsó sem ér semmit a megfelelő végszerelék vagy damil nélkül.
Mostanában kétségkívül időszűkében vagyok, hiányoznak a klasszikus „nagy pecák”, a többnapos, beetetős, kiülős kirándulások. A pesszimista gondolatok helyett azonban, inkább többször megfordultam - egy-egy rövidebb horgászat alkalmával - kisebb tavakon. Ezeken a vizeken, tapasztalataim alapján a különböző úszós módszerek bizonyulnak kifizetődőnek. Köszönhetően érzékenységüknek és nem mellékesen a sokszor sekélyebb részeken portyázó halak megfogására az úszós készség adta lehetőségek az eredményes megoldások. Ennek ellenére többször nyúltam ekkor is a feeder után, hisz a viharos tavaszi szél zavaró hatása és a parttól távolabb tartózkodó pontycsapatok elérése nem tette lehetővé a „light pecát”. Ki kellet tehát találnom egy olyan feeder végszereléket, amely egyszerű, érzékeny és eredményes. Ez így jól hangzik, gondoltam magamban, aztán szépen lassan hozzákezdtem a megvalósításnak…
