„Apám vitt le először a Tiszára, őt meg a nagyapám… emlékszem mezítlábas kisgyerekként rögtön éreztem: itthon vagyok. A kiszámíthatatlan, folyton változó, titokzatos folyó az évek során baráttá vált, akire - mégha nehezebb idők járnak is - számíthat az ember”

Már hazánkban is eléggé elterjedt az ún. method-típusú kosarak használata a feederezés terén. Az e névvel illetett kosarak különböző formájúak, de funkciójuk azonos: lehetővé teszik , hogy rövid előkén közvetlenül a magas minőségű etetőanyag, a method mix közelében kínáljuk fel a csalinkat, vagy éppen belenyomjuk az etetőanyagba.

A bojlisok jó néhány szereléket használnak, ezek közül néhányat joggal nevezhetünk alapszereléknek. Ezek közé tartozik a helikopter-szerelék, melyet már régóta használnak eredményesen a gubancok elkerülésére a távoli dobások során. A fix szerelékek közé tartozik, tehát kapáskor a hal szájában nagy valószínűséggel megakad a horog és nagyobb távolság meghorgászása esetén is jó esélyünk van a hal megakasztására.

Úszós módszernél az egyik alapvető dolog, hogy tisztában legyünk az előttünk elterülő mederfenék sajátosságaival és legfőképpen a vízmélységgel. A halakat általában a fenéken keressük, ezért a szerelék beállításánál szükséges tudnunk a vízmélységet. A mélység megállapításához célszerű egy hosszú waggler-úszót és mélységmérő békát használni, ami tulajdonképpen egy ólomsúly, amibe a horgot lehet akasztani.

A nagy pontyok kifogása nem egyszerű feladat, a túlhorgászott bojlis vizeken bizony már jónéhányszor kifogták őket, a felső méretkorlátozásnak, illetve a C&R bojlis szemléletnek köszönhetően azonban vissza kerültek a vízbe és egyre kitanultabbakká váltak. Hogy egy ilyen vízen kapást tudjunk elérni, sokszor szakítani kell a megszokott csalizási móddal, olyan praktikákat kell bevetnünk, mint például a hóember csalikombináció.