Úszós módszernél az egyik alapvető dolog, hogy tisztában legyünk az előttünk elterülő mederfenék sajátosságaival és legfőképpen a vízmélységgel. A halakat általában a fenéken keressük, ezért a szerelék beállításánál szükséges tudnunk a vízmélységet. A mélység megállapításához célszerű egy hosszú waggler-úszót és mélységmérő békát használni, ami tulajdonképpen egy ólomsúly, amibe a horgot lehet akasztani.

A nagy pontyok kifogása nem egyszerű feladat, a túlhorgászott bojlis vizeken bizony már jónéhányszor kifogták őket, a felső méretkorlátozásnak, illetve a C&R bojlis szemléletnek köszönhetően azonban vissza kerültek a vízbe és egyre kitanultabbakká váltak. Hogy egy ilyen vízen kapást tudjunk elérni, sokszor szakítani kell a megszokott csalizási móddal, olyan praktikákat kell bevetnünk, mint például a hóember csalikombináció.

A feederezésnél ma már rengeteg féle szereléket, kiegészítőt használunk, azonban ezeknek a működési elve mind-mind pár jól körül határolható típusból alakult. Autentikus forrásként Angliában nézünk körül és pár egyszerű ábrával szemléltetjük ezeket az alapszerelékeket, melyek ma is sikerrel használhatóak, tulajdonképpen a feederezés alapját képezik.

Végre a vízparton vagyunk! Friss zsinórunk végén gondosan összeállított végszerelékünk várja a halak érkezését. Jó már az idő, hamar megtelik ilyenkor a vízpart. A horgászatra szánt értékes időt azonban nem árt kényelmesen és egészségesen (is) eltölteni. Ilyenkor vesszük igazán hasznát a különféle ülő alkalmatosságoknak. Vajon mi alapján válasszunk a széles választékból?

A vízparton való ideális botelhelyezés fontosságáról gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Sokszor „málhás szamárként” leizzadva, kimerülve érkezünk meg a folyópartra és ott derül ki, hogy a két leghosszabb ágasunk valahogy mégis otthon maradt… Vannak tőlünk független vízparti tényezők (a hely nagysága, növényzet, stb.), amikre azért nem árt, ha idejében felkészülünk és számolunk is velük a bepakolásnál.