Kár volna tagadni: izgatott voltam, minden gondolatom, a horgászat körül forgott. Épp, hogy csak elkezdődött a március, de már nagyon menni akartam. Táskáimban új csalik, mellettem pedig régi cimborám Henrik, akivel egy, a fővárosi horgászok álltal igen sűrűn látogatott és közkedvelt, mintegy 25 hektáros, vadregényes tározóra indultunk...

Alapjaiban véve nem hiszek a szerencsés horgász napokban... Sokkal inkább az alapos felkészülésben, a pontos időzítésben, a rendszerességben, de legfőképpen a horgászat őszinte szeretetében és a vízparton megéllt értékes időben. Éppen ezért, mostanában gyakran döntök, akár napközben is arról, hogy a délutánt már a parton töltöm. Ha jön az "érzés", akár csak pár órára is de elindulok, ám ehhez, legtöbbször, közeli horgászhelyeket keresek...