Szerencsére, nem adta meg magát könnyen az idő az ősznek, és így közel 20 fok kürüli nappali hőmérsékletet ígértek arra a hétvégére. Nem volt hát mese, menni kellett. A hosszú hetek óta uralkodó magas légnyomás nem túlságosan kedvezett ugyan, de a rendelkezésünkre álló szabadidő végül mindent felül írt...

Vannak helyek, amelyek akkor is ismerősként köszönnnek ránk, ha már rég nem jártunk arra. Vannak helyek, amelyekre elég ha ránézünk, és máris érezzük, hogy megérkeztünk. Vannak helyek, amelyeket sosem felejtünk el... Mi horgászok - szerencsére - ismerünk pár ilyet.

Goromba viharfelhők gyülekeztek a Tisza-tó felett, miközben az extrém alacsony vízállás miatti csüggedtség, horgásztársaimmal egyetemben, egyre csak erősödött bennem. Már augusztus 20-át írtunk és az ünnepnap, szokásomhoz hűen, ezúttal is a csónakomba talált...

"Már vágtuk a centit..." A Tisza-tavon érvényben levő szabályok szerint ugyanis, a május egészében tartó tilalmi idő, nem teszi lehetővé, a kedvenceinkre való horgászatot. Aztán, ahogy a naptár júniusra váltott, egyből megindultak a pontyosok, hogy a nászukból visszatérő halak nyomába eredjenek.

Már április legutólsó napjait mutatta a naptáram, amikor végre újra a csónakomba szálhattam. Mivel nagyon a nyakamon volt a pontytilalom, így már valóban csak 1-2 alkalom maradt Tisza-tavi kedveceim célzott horgászatára. Mivel előzetesen fejben már összeraktam mindent, már "csak" a tökéletes megvalósítás hiányzott...

A késő őszi pontyozásokba belefeledkezvén, már alaposan átcsúsztunk a decemberbe, amikor végre jó híreket kaptam a Kis-Tiszáról! Igaz, minden évben járunk oda a vízleengedés után, de a nyári zsúfoltságot, manapság a téli tömeg váltja, szóval nem árt ide időben érkezni. Igen, igaz ez még karácsonykor is...