November elseje van… mindenszentek napja. Magam vagyok, csendesen készülődök, a lakásomban már csukott szemmel is eligazodok, ez szerény vigasz. Az angyalföldi társasház még alszik… mindenki tudja, ez a péntek most nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlik. Sokan már ma leutaznak vidékre a rokonokhoz, kimennek a temetőbe, vagy egyszerűen csak otthon pihenik ki a hetet. Az időjárás még enyhébb arcát mutatja, már napok óta, az évszakot meghazudtolóan magas a hőmérséklet. Nem is csoda, hogy folyton elkalandozó gondolataim, folyton a vizek mellé repítenek. A horgászember „nem is tehet mást” útra kel. Így tettem hát én is…

Szevasz he! Nem mész ma tűzijátékozni? - Mégy a f****m! - csíptük el ezt az életszagú párbeszédfoszlányt a Duna parti kocsma pultjánál, miközben kiváltottuk napijegyünket az általunk kiszemelt öböl területére. Szapora léptekkel hagytuk el a késdobáló dohos légterét, hogy szemrevételezzük a folyó állását. Hát igen, alig csordogált valami vizecske a mederben, ezért sok jóra nem számíthattunk. Ráadásul otthon hagytam a szerencsesapkámat is, ami biztos kudarcra ítéltette a mai napot. Szapora léptekkel közelítettük meg a kiszemelt partszakaszt. Dani barátom a jobbomon, kivel már összeszokott csapatként működünk, és Rolanddal, illetve fiával, Marcellal a balomon, kikkel először horgászok együtt ezen a borús, szeles napon. Mindannyian önbizalommal telve suhintottuk be műcsalinkat vadvízi csukák után áhítozva.

Igaz, ami igaz, nem terveztem hosszú beszámolót írni…azonban, ha most gyorsan átgondolom mi minden történt az idei HORGÁSZSHOW ideje alatt, vagy már az azt megelőző szervezési időszakban velünk, akkor bizony, sok-sok dolog jut hirtelen az eszembe…

Az elmúlt évekhez hasonlóan, az idei DAIWA & CORMORAN márkák éves seregszemléjére is meghívást kapott a HORGÁSZ-ZÓNA. Már csak azért is szívesen tettünk eleget ennek a kedves invitálásnak, mert itt tökéletes alkalmunk nyílt megtekinteni a jövő évi újdonságokat! Tettük ezt főként annak az érdekében, hogy az új szezonban majd minden arra érdemes DAIWA és CORMORAN terméket Ti is megtaláljatok a webáruházunkban, illetve Pesten és Budán a szaküzleteinkben!

Végre újra elérkezett az augusztus, mely számomra egyet jelent a forró nyári éjszakákat átívelő dunai feederes horgászatokkal. Imádok kint ülni a sötétben és várni, hogy valami vadul megcibálja botom spiccét, hallgatni a folyó mély, nyugodt morajlását és a városi fénybuborékból kiszabadulva csodálni a mélyfekete égboltot az ezer, meg ezer égi lámpással. Ilyenkor új életre kél az ártéri erdő. Bagolyhuhogás, denevérek röptének nesze, sündisznók, rókák csörtetése vonja magára a horgászember figyelmét. Kísérteties, kissé félelmetes, de mégis felemelő érzés részese lenni az éjszakai folyópart társas magányának, melyet csak egy-egy tova úszó sétahajó, vagy uszály által korbácsolt hullámtámadás zavar meg csupán időnként. A napkelte, az meg valami csodás jelenség. Mikor pitymallatkor az előbukó nap rózsaszínbe öltözteti a tájat és egyszeriben minden új életre kél... nos, ezért a pillanatokért érdemes élni úgy hiszem.

Október közepe van. Rövidülő napok, rövidülő horgászatok… Bánom, nem bánom? Azért ennek is megvan a maga íze. Tény, hogy egyre kevesebbszer pakolom tele az autót. Már nem tölti ki a csomagtér nagy részét a láda és a kötelezően hozzátartozó sok-sok felszerelés. A versenyzéshez és a finomszerelékes horgászathoz szokott ember máshogy éli meg ezt az időszakot. Azért vannak kivételek. Bőven! Engem mégsem éltet a dideregve megfogott egy-két ponty, dévér, bodorka vagy bármi más békéshal. Azonban ennek az időszaknak is megvannak a maga halai, amik nem okozzák azt a dilemmát, hogy mi tévők legyünk, ha a tizenhatos horgon és tízes előkén felkínált egy szem csontit nevetve rázzák ki a szájukból, vagy esetleg játszi könnyedséggel tépik el a zsinórt a nagyobb halak még úgy is, hogy a gumizást a lehető legnagyobb (mű)gonddal választottuk meg.