Végre újra elérkezett az augusztus, mely számomra egyet jelent a forró nyári éjszakákat átívelő dunai feederes horgászatokkal. Imádok kint ülni a sötétben és várni, hogy valami vadul megcibálja botom spiccét, hallgatni a folyó mély, nyugodt morajlását és a városi fénybuborékból kiszabadulva csodálni a mélyfekete égboltot az ezer, meg ezer égi lámpással. Ilyenkor új életre kél az ártéri erdő. Bagolyhuhogás, denevérek röptének nesze, sündisznók, rókák csörtetése vonja magára a horgászember figyelmét. Kísérteties, kissé félelmetes, de mégis felemelő érzés részese lenni az éjszakai folyópart társas magányának, melyet csak egy-egy tova úszó sétahajó, vagy uszály által korbácsolt hullámtámadás zavar meg csupán időnként. A napkelte, az meg valami csodás jelenség. Mikor pitymallatkor az előbukó nap rózsaszínbe öltözteti a tájat és egyszeriben minden új életre kél... nos, ezért a pillanatokért érdemes élni úgy hiszem.

Október közepe van. Rövidülő napok, rövidülő horgászatok… Bánom, nem bánom? Azért ennek is megvan a maga íze. Tény, hogy egyre kevesebbszer pakolom tele az autót. Már nem tölti ki a csomagtér nagy részét a láda és a kötelezően hozzátartozó sok-sok felszerelés. A versenyzéshez és a finomszerelékes horgászathoz szokott ember máshogy éli meg ezt az időszakot. Azért vannak kivételek. Bőven! Engem mégsem éltet a dideregve megfogott egy-két ponty, dévér, bodorka vagy bármi más békéshal. Azonban ennek az időszaknak is megvannak a maga halai, amik nem okozzák azt a dilemmát, hogy mi tévők legyünk, ha a tizenhatos horgon és tízes előkén felkínált egy szem csontit nevetve rázzák ki a szájukból, vagy esetleg játszi könnyedséggel tépik el a zsinórt a nagyobb halak még úgy is, hogy a gumizást a lehető legnagyobb (mű)gonddal választottuk meg.

Egy nyár végi beszélgetés során került szóba Nagy Robi barátommal, az „angyalföldi” Horgász-Zóna „első emberével”, hogy szervezni fognak egy versenyt egy heves megyei bányatóra. A tiszta vizéről és harcosan küzdő tő-és nyurgapontyairól elhíresült Rab horgásztavon megrendezendő I. HORGÁSZ-ZÓNA & MAD Pontyfogó Kupa nyomban felkeltette az érdeklődésemet, így azonnal igent mondtam Robi meghívására…

Az alap ötlet, hogy mi ZÓNÁSOK „csináljunk” egy 48 órás pontyfogó „versenyt”, már nyár közepén megszületett. Bár eddig programjainkban nem kapott helyet ilyen jellegű verseny, mégis, eredeti elképzeléseink szerint, egy jó hangulatú, őszi, baráti találkozó keretein belül érdemes lesz összemérni jártasságunk a pontyfogásban. Úgy gondoltuk, hogy ebben a 48 órában „méltóképpen ünnepelhetjük együtt”, azt a nagyszerű időtöltést, amit a hétköznapokon, legtöbbször, egyszerűen csak horgászatnak nevezünk…

Üdvözlet mindenkinek, Toman Áron vagyok Verőcéről. Egy éve feederezek aktívan és néha talán már túl megszállottan is... Ebben az írásban, itt a Horgász-Zóna „hasábjain”, szeretném nektek bemutatni, egy horgászatom élményein keresztül, az Akasztói horgászparkot, ami bő fél év alatt megannyi 10 kiló feletti ponttyal ajándékozott meg.

Horgászboltjainkban folyamatosan kérdezgetjük a vásárlóinkat, hogy milyen eredményt hozott az egyik vagy éppen a másik etetőanyag és bizony nem minden esetben a drága az egyetlen megoldás! A method módszernél alapvetően azért azt feltételezzük, hogy a drága eredményesebb, de van, aki az olcsóbb method kajákkal is sokat fog. Ennek jártunk utána a legutóbbi horgászatunkon. Vigyázat! Kendőzetlenül számolok be az eredményről.