Az alábbi színes képkockákon és beszámolón keresztül, most, egy ez idáig nem megszokott témájú összeállítás következik! Egy olyan eseményről szólok, amit reményeink szerint, sok-sok hasonló követ még a jövőben.

Egy régi Rab tavi feeder versenyen kezdődött a kapcsolat. Történt ugyanis, hogy a versenyzőnk egy tippet kapott: fokhagymás pellet! De nem akármilyen, hanem az, amelyiket Érden lehet kapni. „Hozok én nektek” – mondta egyik kedves ismerősünk, és a verseny reggelén kezünkbe nyomta a Stég feliratú dobozkát. Győzni ugyan nem sikerült, de a harmadik helyet elhoztuk… Most örömmel jelentjük be, hogy szeptembertől mind webáruházunkban, mind pedig a budai és pesti üzletünkben megtalálható a Stég Product termékek csaknem teljes választéka! Sokaknak talán ismerős már ez a márkanév. Hogy honnan?

Szeretnél Te is sok halat fogni, kipróbálnád a method feeder horgászatot, de nincs tapasztalatod az etetőanyag beállításában? Nem gond, ebben a cikkben bemutatjuk a Method feeder kosár pellettel való megtöltésének lépéseit!

Soha nem csináltad még? Csináltad, de nem biztos, hogy jól? Képes útmutató a Method feeder kosár etetőanyaggal való megtöltésének lépéseiről!

Olvastam egy érdekes cikket a Match Fishing angol horgászújságban. Egy búvár lemerült és megfigyelte a method kosár viselkedését a vízben. Választ kerestek az etetőanyaggal, pellettel megtöltött kosár bontására, a csali helyzetére. Megnézték, hogy felborul-e a kosár valamilyen körülmények között. Angliában nagyon sokan horgásznak ezzel a módszerrel, de ezek szerint a kiagyalókat is érdekli, hogy hogyan és miért működik ennyire a töltögetős kosár. Egy víz alatti kamerával és sok-sok dobással megdöntöttek / beigazoltak jó pár feltételezést! Nekünk, Zónásoknak célunk, hogy minél többen kipróbáljátok a method feederezést. Tapasztalataink szerint ez a feeder módszer sok helyen az út ahhoz, hogy a peca végén ezt mondjuk: „Na, ma egy szenzációsan jót horgásztam!” Ebből a célból írom most ezt a cikket, és a későbbiekben is sokat fogunk foglalkozni ezzel a témával.

Forró nyári éjszakákon, mikor a dunai tájra leszáll az est, a lenyugvó nap utolsó sugarai gyakran találnak engem és barátaimat a felhevült kövezéseken. Ilyenkor a nappal pihenő süllők feljebb merészkednek, hogy kivegyék részüket, az alkonyatkor víz tetőn összegyűlő snecihadak nyújtotta lakomából. Ha az ember jókor van jó helyen, valósággal fröcsög a felszín a süllők kaffantásaitól, időnként pedig balinok verik szét a háborgó víztükröt, szanaszét dobálva a menekülő apróhalakat. Megfelelően vezetett wobblerekkel könnyen kapásra bírhatóak a táplálkozó ragadozók, de persze a történet nem ennyire egyszerű, ugyanis az ember számos próbálkozásból, csak kevésszer fut bele az ideális körülményekbe és bizony ez az időszak is röpke életű csupán... hogy az idén brutális mennyiségben megjelenő szúnyoghadakról már ne is beszéljünk.