Szerintem sokan voltunk már úgy, hogy valami nem sikerült az életben, de úgy gondoltuk, hogy már csak azért is megcsináljuk. Vagy elment egy hal, de dafke elhatároztuk, hogy legközelebb azért is megfogjuk. Nos így éreztem én is a legutóbbi eset után mikor is az orsóm hibájából elszabadult a halam. Egy héttel később ismét lehetőségem nyílt rá, hogy újra megpróbáljam ugyanott. Ezért múlt szombaton ismét a hajnali kelést választottam a puha ágy nyújtotta kényelem helyett. Öt órakor már a tóparton voltam. Mondanom sem kell hiába érkeztem egy órával hamarabb, mint ahogy el lehet kezdeni a horgászatot még így sem én voltam az első. Azért szerencsére a múltkori hely most is szabad volt így le tudtam telepedni oda.

Az időjárás jelentés forróbbnál, forróbb napokat ígér. Ilyenkor, nem sok kedve van a horgásznak a tikkasztó nap alatt senyvedni, így megelőzve a kánikulát igen korán indulok. A skoda fényszórói még világítanak a sötétben, olyan korán van. Csendesen vezetem az autót, még a zene sem szól, megyek most matchezni, mert egyszerűen hiányzik a botsuhogás, a dobás utáni kiterítés, a zsinór merítés, minden hiányzik. Nagyon elköteleztem magam az idén a rakózásra, így ideje pótolni a matchezés élményét. Valahogy cserben hagytam a matchbotokat és porosodnak az állványon, de csak ma hajnalig!