Az előző részben láthattuk, hogy damilunk kis polimer golyócskák képében kezdik életüket. A monofil horgászzsinórok használati értéke sok tulajdonsága összességének eredménye. Egy horgászat során sok minden történik damilunkkal: vágjuk, kötjük, nyújtjuk, rántjuk, tekerjük, csavarjuk, kitesszük napfények, víznek, stb. Talán a legnagyobb igénybevételnek van kitéve a felszerelésünket alkotó dolgokból. Arra keressük a választ, milyen tulajdonságoktól lesz damilunk olyan amilyen és hogyan tudunk ezek alapján jó döntést hozni a beszerzéseink során?

Az ünnepek közeledtével minden évben eluralkodik rajtam a receptkeresési láz, így általában már novemberben elkezdem bújni a meglévő és újonnan beszerzett szaklapokat, internetes oldalakat. Ilyenkor minden egyes receptet átolvasok, hátha valami begyűjtésre érdemeset találok. Nálam ez a „szertartás” legalább annyira hozzá tartozik az ünnepváráshoz, mint mondjuk a mézeskalács sütés. Tavaly, egy ilyen receptkereső túra alkalmával bukkantam rá egy sokat ígérő levesre, mely egyszerűségével, és egyúttal különlegességével fogott meg. Természetesen azonnal a GYŰJTEMÉNY részévé vált. Egyszerű azért, mert semmi különleges hozzávaló nem kell hozzá és az elkészítés módjában sincs semmi bonyolult, különleges pedig azért, mert nyomokban sem emlékeztet a jól megszokott, paprikás magyar halászlére. Valóban, hiszen ez egy pikánsra ízesített, zöldségekkel gazdagított tejszínes leves, amely, mint korábbi cikkemben már említettem, székely eredetű.

Egyre több ismerősömnél, illetve a vízparton megismert sporinál tapasztalom, hogy a pelletek és bojlik kiszorítják a hagyományos csalikat. Nem vitatom a fogósságukat, bár én nem értem el velük nagy eredményt. Biztosan én nem csinálok valamit jól. Azt gondolom, hogy nem szabad leírni és mellőzni a régi bevált hagyományos csalikat, mint a pufi, giliszta, Zizi vagy a kukorica. Szeretném ezek közül kiragadni és egy kicsit bemutatni a kukoricát. Miért pont ezt a csalit választottam? Mert a halaim kilencven százalékát ezzel fogom. Remélem, lesznek olyanok, akik újra felfedezik ezt a mai napig eredményesen használható csalit.

Mint azt az előző, bevezető cikkben olvashattátok, az elkövetkező hetekben sorozatban több, ünnepi jellegű és kiváló hazai halakból készült étel receptjét mutatom be nektek. A karácsony közelségére való tekintettel igyekszem a lehető leggyorsabban megosztani mindegyiket veletek, így még lesz idő a tanulmányozásukra és a hozzávalók beszerzésére.
Ígéretemhez híven első alkalommal egy előétel szerepel a sorban, a csukakocsonya friss zöldségekkel. Ez az étel egy nagyon mutatós és könnyű előétel, melyet akár szilveszteri bulira, összejövetelekre is kínálhatunk.

Idén valahogy nem jönnek olyan szépen a fogások a Dunán, mint az előző évben. Jóval kevesebb balint fogunk és a süllőkből is inkább az apróságok kerülnek horogvégre. Elég sok nyár éjszakai pergetés végződött betlivel és bár idén is beugrott pár igazán szép hal, éreztük ez az idei alacsony vízállás valahogy nem az igazi horgászati szempontból. Persze nem abból a fából faragtak minket, akik ilyen könnyen feladják. Időről időre próbát tettünk az öreg folyón, hátha sikerül végre valami szép halat elcsípni a sok eredménytelen horgászat után. És végül a kitartás meghozza gyümölcsét...

Az ünnepek közeledtével a legtöbb családban elkezdődik a lázas készülődés, melynek szerves részét képezi a karácsonyi vacsorához valók beszerzése. A piacok, hipermarketek megtelnek lelkes családanyákkal, háziasszonyokkal, akiknek kevésbé lelkes párjuk, férjük segít a csomagok cipelésében. Kígyózó sorok állnak a halpultok előtt, ilyenkor vásárolják meg legtöbben a hagyományos karácsonyi vacsorához a halat, az esetek többségében pontyot.
A szerencsésebbek (értem ezalatt a horgászó urakat és természetesen hölgyeket) előrelátó módon már év közben gondoskodnak a minőségi alapanyagokról, melyek aztán a fagyasztóban várják sorukat. A magyar alapvetően hagyománytisztelő ember, így ennek szellemében a családok nagy részénél még mindig a halászlé – rántott ponty páros a nyerő, persze ebben azért szerepet játszik a megszokás is, hiszen – valljuk be – egyszerűbb egy jól bevált receptet elkészíteni ilyenkor, mint egy ismeretlennel próbálkozni.