Zsinórunk a felszerelésünk valószínűleg legfontosabb összetevője, mégis nagyon keveset vagy éppen hogy sok, de téves vagy hamis információt tudunk róluk. Pedig sok pénzt és (legfontosabb!) idegeskedést lehetne megspórolni a jól kiválasztott damillal!

Mit tud a zsinórom? Idáig csak a szakítóerő alapján választottam – jól tettem? Milyen tulajdonságokat tartsak szem előtt, mi passzol legjobban a saját horgászmódszeremhez? Sok a szemét a piacon – mit nézzek, hogy ne nyúljak mellé? Sok-sok kérdés, amely felmerül a horgászboltok, webáruházak választékát böngészve. Ráadásul nagy a „marketing” ellenszél, az elcsépelt reklámszövegek sűrűjében nehéz megtalálni az értékkel bíró információkat.

Sokan sok mindent írtak már az OKUMA Longbow orsókról (sajnos téves információkat is!), most szeretnénk egy áttekintő, kizárólag a használati szempontokat figyelembe vevő bemutatót adni. „Jó az öreg a háznál” – szokták mondani, és illik is ide ez a mondat. Lássuk, miért is?

Van nekem egy barátom, aki szerint a horgászat elsődleges szabálya, hogy kipakolásnál mindig a merítőháló legyen az első, összepakolásnál pedig az utolsó. Lehet gyarlóság ez csupán, vagy babona. Nem tudom. No de ha például az egyik kapásjelzőt teszem fel ugyanarra a botra, van halam. Ha meg egy másikat nincs. Miért? Vetődik fel az örökös kérdés.

Október közepét írtunk, amikor sikerült szabaddá tennem magamat arra a hétvégére, amikor a kollégák egy jónak ígérkező pecát szerveztek. A Cser-tó volt a kiszemelt helyszín ahová ők rendszeresen járnak. Sok jót meséltek erről a helyről így izgatottan vártam a szombat reggelt. A hajnali háromkor kelés kevéssé tetszett, de szükséges volt, mert fél ötkor találkám volt Lacával. A többiekkel ötkor találkoztunk az autópálya melletti egyik benzinkútnál. Természetesen mi értünk oda a leghamarabb. A kutas hölgynek is elég korai lehetett az időpont, mert várni kellett rá pár percet mire előjött hátulról. Kifelé menet azért majdnem hasra estünk egy jól megtermett kutyában mely éppen fókának képzelhette magát. Amíg vártunk magamra vettem a sí overallomat mert igencsak röpködtek a mínuszok. Miután mindenki megjött nekiindultunk és ahogy terveztük fél hatra oda is értünk a tópartra.

Bár, rengeteg termetes keszeget fogtunk a tihanyi kikötő mólóján horgászva, nem tudtam megállni, hogy ne próbálkozzak rá a Balaton ragadozóira is pár röpke óra erejéig. Persze nem számítottam óriás süllőkre és hatalmas balinokra, de reménykedtem benne, hogy dévérekből álló zsákmányunkat színesíthetjük néhány kősüllővel, vagy kisebb süllőcskével. Azt terveztem, hogy apró babahallal végigtapogatom a kikötő környékét, hátha elkapja valami falánk jószág a horgon felkínált élő csalit és mint utólag kiderült az elképzeléseim nem is álltak annyira távol a valóságtól.

Mitől lesz egy szerelék eredményesebb, mint a másik? Miért fogsz halat csak az egyik végszerelékeddel, amikor a másikat is szinte ugyanoda dobtad be? Egyáltalán mi alapján válasszuk ki a megfelelő eszközöket a halak horogvégre kerítéséhez? Azt mondhatom, ezek és a hasonló kérdések sora, már gyermekkorom – horgásszá válásom - óta foglalkoztatnak. Nem csupán végigkísérik életem, hanem folyamatosan ébren tartják bennem a kísérletező horgászt… Talán ezért is van, hogy szeretem kipróbálni a különböző végszerelék típusokat, érdeklődve hasonlítom össze őket és figyelem meg a hatásmechanizmusukat. Az alábbi „képriport” segítségével egyik kedvencemet mutatom be nektek, amelyet alkalmazok mind a feederes mind a bojlis horgászataim alkalmaival. Fontos megjegyeznem itt, hogy mindig a választott módszer sajátosságaival arányos kiegészítőkkel használom. Ismerkedjünk meg, kicsit közelebbről a Stiff-rig-el!