Milyen kár, nézem a hajnali esős eget. Aztán magabiztos mozdulatokkal mégis elindulok a ruhásszekrény irányába, hogy előkeressem a tavalyról "ottfelejtett" meleg horgászruhám... A megszokott dolgok kerülnek az autóba, nem viszek semmiből sem feleslegeset, sem keveset ilyenkor magammal. Jól tudom, egy rosszul összeállított menetfelszerelés a pergető, kereső horgász halála tud ilyenkor lenni.

A verseny szervezőjének kérésére tesszük ki a II. Kéthely Feeder Kupa versenykiírását. A versennyel kapcsolatosan további tájékoztatást Vörös Zsolt (06-30-902-2608) tud adni vagy a fórumban lehet kérdezni, élménybeszámolni. Ha mi megyünk, akkor a korábban bemutatott rövid előkés szerelékkel szállunk csatába :)

Már javában benne voltunk a szezonban, de a jó idő, amire vártunk még mindig nem jött. Nem lett volna rossz, már kezdtem unni a sok megázós horgászatot, mondjuk nem a peca miatt. Szinte észre sem vettem, de már nyár volt, a fényképek szépen gyűltek az archívumban, de persze ezek mellett elég sokat fejlődött a pecatudományunk. Megpróbáltunk minden apró dologból tanulni, este a vonaton ülve átbeszéltük a napi tanulságot.

A nagy sikerű szeptemberi baráti találkozó és verseny után határoztuk el, hogy még az idén vissza fogunk térni Dorogra a Lógatóra. Az akkori versenyen szerzett tapasztalatokat azóta persze alaposan mérlegeltük, kiértékeltük és már készen állt az új terv: kifogjuk az akkor „meglépő” óriásokat! Én a legnagyobb bánatomra egyéb elfoglaltságaim miatt végül nem tudtam a csapattal tartani, de bűnöm „vezekléseként” megígértem, hogy magamra vállalom a krónikás szerepét…

Még alig múltam 14 éves, mikor sikeres horgászvizsgát tettem és a tagdíj befizetését követően tagjává váltam a tatabányai Jószerencsét horgászegyesületnek. Már alig fértem a bőrömbe, úgy vártam, hogy életemben először egy engedélyes tavon tegyem próbára horgásztudásomat. Ahogy márciusban felolvadtak az egyesület hideg vizes tavai, az első lehetséges időpontban buszra pattantam, hogy meglátogassam a Síkvölgyi tavak egyikét.

Amikor bizonytalan, tétova mozdulattal megválik leveleitől a kert egy-egy öreg fája, érzem, tudom, indulnom kell! Ilyenkor még a munkahelyemen is legtöbbször ébren álmodozom...Fenemód bizsergető érzés fog el egy jó kis csukahorgászat után! Igaz ez akkor is, ha legtöbbször a zord és hideg őszi szél ébreszt fel csupán "álmomból" a csónak farában. Ilyenkor ha tehetem, ellátogatok kedvenc holtágaimra és persze a Tisza-tó(főként a régebbi időkben) csukásabb területeire.