Tisztelt Elnökhelyettes Úr!
Tisztelt MOHOSZ Elnökség!
Köszönjük válaszukat és a személyes egyeztetésre való nyitottságot.
Egyetértünk abban, hogy a magyar horgászat jövőjét csak együtt lehet építeni, a horgászok, a szakemberek, a vízkezelők, a kereskedelem, a természetvédelem és a tudomány szereplőinek bevonásával. A horgásznapok számának növelését, valamint a horgászhobbi társadalmi és gazdasági előnyeit hosszú távon össze kell hangolni a fenntarthatósági és természetvédelmi szempontokkal.
Éppen ezért szeretnénk tenni egy javaslatot.
Úgy látjuk, hogy a magyar horgászat olyan összetett rendszerré vált, amelyben már nem létezik egyetlen, mindenhol működő vagy minden szereplő számára kedvező megoldás. Mások a kezdő horgászok, a sporthorgászok, a családosok, a turisták vagy a halelvitelre fókuszáló pecások igényei. A különböző csoportok eltérő módon használják ugyanazt a rendszert — ráadásul változó létszámmal, időbeli intenzitással.
Mások a természetes vizek problémái, mások a kis tavaké, mások a folyóké. Eltérőek a tulajdoni, hasznosítási és bérleti viszonyok, más egy nagy természetes víz, egy kavicsbánya tó, egy intenzíven telepített magántó vagy egy kisebb egyesületi víz valósága. Ezek mind horgászati lehetőségek, más-más horgász csoportokat célozva, hol csökkenő, hol növekvő horgásznapok számával.
Ebben az összetett rendszerben kell megtalálni azt az utat, amely hosszú távon több aktív horgászt, jobb vízparti hozzáférést, nagyobb társadalmi elfogadottságot és fenntarthatóbb működést eredményez.
Ehhez viszont szerintünk szélesebb, nyíltabb szakmai beszélgetésre lenne szükség.
A MOHOSZ levelében említett egyesületi és küldötti rendszer szerepét természetesen tiszteletben tartjuk. Ugyanakkor a gyakorlati tapasztalatunk az, hogy a legtöbb egyesületet néhány elkötelezett ember tartja életben, sokszor komoly önkéntes munkával, jelentős adminisztratív terhek mellett, emellett pedig erejükön felül közösségi programokat és rendezvényeket szervezve. Vagy azok az engedélykiadói pontok, ahol a szezon elején családtagok segítenek a megnövekedett adminisztráció kezelésében. Őszinte tiszteletünk minden ilyen elkötelezett embernek.
De vajon reális-e egy ilyen rendszerre építeni a megújulást? Megvalósul-e a valóságban az alsó szintekről a problémák, ötletek felfelé áramlása? A horgászok hány százaléka tudja egyáltalán, melyik egyesület tagja, ki az elnöke, milyen éves program szerint működik, vagy hogyan juthat el a véleménye a döntéshozókig? Reálisan mennyire alkalmas a jelenlegi rendszer a stratégiai kérdések valódi megvitatására?
Vagy nézzünk egy maga körül szétnéző, egyszeri mai horgászt. Az ő szemszögéből máshogy látszanak az eddigi eredmények. Talán a fejében ilyen kérdések fogalmazódnak meg:
- Hogyan jutottunk oda egyes nagy vizeinken, hogy partszakaszok váltak gyakorlatilag elérhetetlenné?
- Konkrétan, hogy lehet az, hogy a természetes vizeinken kevesek kerítéssel elzárhatnak a sokak elől komplett vízpartokat? (Most éppen a Tisza-tó van soron…)
- Vagy miért nincs szava a horgászoknak az önkormányzati egyeztetéseken, amikor egy duna-parti beruházásnál lezárják a parthoz való hozzáférést?
- Hogyan lehetne kezelni a tengeri jachtokkal, jetskivel közlekedők és a pihenni, csónakázni, horgászni vágyók érdekütközését?
- Miért kell újra levizsgázni, ha 6 év után újrakezdené a horgászatot?
- Miért kell sok esetben egymás melletti vagy összefüggő vízrendszerekre több külön területi jegyet váltani?
- Miért lesz évről évre egyre vastagabb a szabályrendszer kevesek hibái miatt?
- Miért nem találkozik évek alatt egyetlen ellenőrrel sem?
- Miért van az, hogy míg 10 éve még 6 kapásból 5 féle halat fogott, mostanra alig lát mást, mint dévért és pontyot?
- Miért nem lehet olcsóbb a peca, ha nem akar halat hazavinni?
- Hol vannak a csapatokban bandázó, horgászó ifihorgászok?
Ezekre biztosan nincsenek egyszerű válaszok. Biztató, hogy vannak vízterületek, ahol már léteznek válaszok, vagy más szinten kerülnek elő ezek a kérdések. Pont ezért gondoljuk, hogy érdemes lenne ezeket nem zárt ajtók mögött, hanem nyílt szakmai beszélgetés keretében áttekinteni.
A jelenlegi rendszer inkább szűri, mint vonzza az új horgászokat, és nem ösztönzi a horgászattal töltött napokat sem.
Pedig a magyar horgászat jövőjének egyik kulcsa szerintünk az egyszerűbb hozzáférés. Kevesebb adminisztráció, életszerűbb szabályok, rugalmasabb ügyintézés. Ha valaki délután szeretne horgászni, tudjon legálisan egy órán belül vízpartra menni. A sporthorgász szemlélet terjedésével és népszerűségével adott a lehetőség arra, hogy a szabályozás egyszerre legyen egyszerűbb és fenntarthatóbb.
Ezért továbbra is javasolnánk egy nyilvános, kulturált szakmai beszélgetés vagy podcast létrehozását a magyar horgászat jövőjéről, ahol a MOHOSZ mellett megszólalhatnának vízkezelők, kereskedelmi szereplők, természetvédelmi szakemberek, kutatók, fiatalabb generációs horgászok vagy akár különböző horgászmódszerek képviselői is.
Szervezzünk egy olyan beszélgetéssorozatot, amely segít jobban érteni, mi működik jól, min kell változtatni, és hogyan lehet több horgászó ember Magyarországon. Mi ebben szívesen vállalunk szerepet!
Tisztelettel:
Nagy Lajos
Horgász-Zóna
