Ha visszagondolok a régebbi időkre - amikor barátaimmal rendszeresen horgásztunk pontyra és amurra - az etetés milyensége, minden szempontból döntő tényező volt a fogás sikerét illetően! Ha így vagy úgy, de jól el tudtuk végezni a beetetést, akkor általában alaposan „megpakoltunk” szép halakból, ha nem, akkor maradt a magyarázkodás. Mindenki a saját bőrén tapasztalhatja, hogy ez a dolog manapság sem változott, sőt… Az olyan horgászatokon, amikor nincs módod rá, vagy tilos csónakból etetni, netán egy rövidebb pecára érkezel, akkor bizony egyéb alternatívák után kell nézned az etetésre szánt anyag bejuttatását illetően. Az alkalmazott technika kiválasztására persze lényegesen hat a parttól való meghorgászandó távolság nagysága. Közeli etetés kialakítására ott van a kézzel való „begombócolás”, vagy épp egy jól kivitelezett csúzlis etetés. Ha azonban távolabbra horgászol, akkor az etetés módszere máris több problémát vet fel. A legfontosabb: hogyan juttasd be pontosan a finom falatokat a halaknak a megfelelő távolságra? Az eddigi gyakorlatokból megismerhetted az etetőrakétát, a parittyát, az etetőhajót, a dobócsövet vagy a kiakasztott zsinór klippel történő módozatokat. Mostani írásomban egy olyan – ma már nem is teljesen új – eszközt fogok nektek bemutatni, amely nálam első számú etetési eszköz a horgászkirándulásaimon. „Ő” a SPOMB!

Minden évben, sőt minden hónapban rengeteg információ ömlik a nyakunkba a horgászbotokról ilyen olyan reklám formájában. Talán nem vagyunk egyedül akkor, amikor azért egy-egy pillantást vetünk a szakírókat, versenyzőket a vízparton mutató fényképekre: vajon milyen bottal horgásznak? Pár hete kezdett cikksorozatunkban ennél sokkal mélyebbre ásunk – azt vizsgáljuk, mi jellemzi általában a horgászbot anyagokat, hogyan válasszunk, mit vegyünk figyelembe a vásárlási döntésnél? Ebben a mostani – negyedik – részben teljesen gyakorlati szempontból vesszük górcső alá a bottest fizikát!