Mostanában kétségkívül időszűkében vagyok, hiányoznak a klasszikus „nagy pecák”, a többnapos, beetetős, kiülős kirándulások. A pesszimista gondolatok helyett azonban, inkább többször megfordultam - egy-egy rövidebb horgászat alkalmával - kisebb tavakon. Ezeken a vizeken, tapasztalataim alapján a különböző úszós módszerek bizonyulnak kifizetődőnek. Köszönhetően érzékenységüknek és nem mellékesen a sokszor sekélyebb részeken portyázó halak megfogására az úszós készség adta lehetőségek az eredményes megoldások. Ennek ellenére többször nyúltam ekkor is a feeder után, hisz a viharos tavaszi szél zavaró hatása és a parttól távolabb tartózkodó pontycsapatok elérése nem tette lehetővé a „light pecát”. Ki kellet tehát találnom egy olyan feeder végszereléket, amely egyszerű, érzékeny és eredményes. Ez így jól hangzik, gondoltam magamban, aztán szépen lassan hozzákezdtem a megvalósításnak…
Minden évben, sőt minden hónapban rengeteg információ ömlik a nyakunkba a horgászbotokról ilyen olyan reklám formájában. Talán nem vagyunk egyedül akkor, amikor azért egy-egy pillantást vetünk a szakírókat, versenyzőket a vízparton mutató fényképekre: vajon milyen bottal horgásznak? Pár hete kezdett cikksorozatunkban ennél sokkal mélyebbre ásunk – azt vizsgáljuk, mi jellemzi általában a horgászbot anyagokat, hogyan válasszunk, mit vegyünk figyelembe a vásárlási döntésnél? Ebben a mostani – negyedik – részben teljesen gyakorlati szempontból vesszük górcső alá a bottest fizikát!
Rossz nyelvek szerint a horgászboltosok kedvenc mondása, hogy „a hal az akadóban van”. És valóban! A mondást a horgászmegfigyelés is alátámasztja. Tény, hogy a pontyok szeretnek a hínárban tartózkodni. Kiváló természetes élelemforrás, hiszen sok apró lárva és héjas állat szaporodik a hínármezőben. Ezen túlmenően napközben a hínár oxigént termel ugyanakkor remek búvóhely a halaknak. Ha a halak örülnek, a horgászok is örülnek – de hogyan lehet a hínárban horgászni?
Elsőre furcsán hangzik szakítószilárdsága kifejezés a horgászbotokra alkalmazva. Pedig ez is olyan „alap” tulajdonság, amely minden anyagot jellemez. Így van ez a horgászbot testekkel is. A bottest szakítószilárdsága (szakítóereje) alatt azt a maximális erőhatást értjük, aminél még éppen nem törik el az anyag. Ez a tulajdonság az előző részben tárgyalt rugalmasság után talán a második legfontosabb nekünk, horgászoknak. Az alábbi ábrán jól láthatjuk, hogy a szakítóerő a „rugalmasság határa”.
A vízpartra érkezve különböző szempontok alapján helyezkedünk el. Van, aki mindig ugyanoda ül le nem is annyira a fogás miatt, hanem megszokásból. Van, aki a többi horgásztól legmesszebb és van, aki a legkényelmesebb helyen ül le (esetleg a büféhez a legközelebb). A pihenni vágyó horgász felállítja a rod-rod-ot, bedobja a szereléket és várja a jószerencsét. Ha sok és nagytestű halat szeretnénk fogni, ennél egy kicsit többet kell tennünk!
Amikor kézbe veszünk egy horgászbotot, általában önkéntelenül is „megrázzuk”. Mozgásokat imitálunk vele, hogy lássuk „milyen a hajlása”, vagy hogy milyen gyorsan „áll vissza”, egyszóval „megérezzük” a botot. Olyan szavakat használunk, mint feszes, gerinces, hajlékony, „takony”, érzékeny, erős, merev, nehéz, stb. Melyek azok az anyagszerkezetben gyökerező tulajdonságok, amelyek mindezeket eredményezik? Menjünk be egy alapozó fizikaórára és nézzük meg először a tulajdonságok anyját, a modulust! (A következőkben nagy részben Emory Harry ’Blanks Characteristics’ c. munkájára támaszkodunk.)
