Előző cikkem, egy 4.20-as heavy feeder tesztje során felmerült, hogy néhány mondatban leírom a távdobással kapcsolatos gondolataimat, de a Cormoran TS heavy feeder tesztje is túlburjánzott a tervezett kereteken, és a kezdeti néhány gondolatot is újabbak követték.
Jobbnak láttam, ha egy külön írást szentelek ennek a témakörnek, hiszen a legjobb távdobó bot vagy orsó sem ér semmit a megfelelő végszerelék vagy damil nélkül.
Mostanában kétségkívül időszűkében vagyok, hiányoznak a klasszikus „nagy pecák”, a többnapos, beetetős, kiülős kirándulások. A pesszimista gondolatok helyett azonban, inkább többször megfordultam - egy-egy rövidebb horgászat alkalmával - kisebb tavakon. Ezeken a vizeken, tapasztalataim alapján a különböző úszós módszerek bizonyulnak kifizetődőnek. Köszönhetően érzékenységüknek és nem mellékesen a sokszor sekélyebb részeken portyázó halak megfogására az úszós készség adta lehetőségek az eredményes megoldások. Ennek ellenére többször nyúltam ekkor is a feeder után, hisz a viharos tavaszi szél zavaró hatása és a parttól távolabb tartózkodó pontycsapatok elérése nem tette lehetővé a „light pecát”. Ki kellet tehát találnom egy olyan feeder végszereléket, amely egyszerű, érzékeny és eredményes. Ez így jól hangzik, gondoltam magamban, aztán szépen lassan hozzákezdtem a megvalósításnak…
Minden évben, sőt minden hónapban rengeteg információ ömlik a nyakunkba a horgászbotokról ilyen olyan reklám formájában. Talán nem vagyunk egyedül akkor, amikor azért egy-egy pillantást vetünk a szakírókat, versenyzőket a vízparton mutató fényképekre: vajon milyen bottal horgásznak? Pár hete kezdett cikksorozatunkban ennél sokkal mélyebbre ásunk – azt vizsgáljuk, mi jellemzi általában a horgászbot anyagokat, hogyan válasszunk, mit vegyünk figyelembe a vásárlási döntésnél? Ebben a mostani – negyedik – részben teljesen gyakorlati szempontból vesszük górcső alá a bottest fizikát!
Rossz nyelvek szerint a horgászboltosok kedvenc mondása, hogy „a hal az akadóban van”. És valóban! A mondást a horgászmegfigyelés is alátámasztja. Tény, hogy a pontyok szeretnek a hínárban tartózkodni. Kiváló természetes élelemforrás, hiszen sok apró lárva és héjas állat szaporodik a hínármezőben. Ezen túlmenően napközben a hínár oxigént termel ugyanakkor remek búvóhely a halaknak. Ha a halak örülnek, a horgászok is örülnek – de hogyan lehet a hínárban horgászni?
Elsőre furcsán hangzik szakítószilárdsága kifejezés a horgászbotokra alkalmazva. Pedig ez is olyan „alap” tulajdonság, amely minden anyagot jellemez. Így van ez a horgászbot testekkel is. A bottest szakítószilárdsága (szakítóereje) alatt azt a maximális erőhatást értjük, aminél még éppen nem törik el az anyag. Ez a tulajdonság az előző részben tárgyalt rugalmasság után talán a második legfontosabb nekünk, horgászoknak. Az alábbi ábrán jól láthatjuk, hogy a szakítóerő a „rugalmasság határa”.
A vízpartra érkezve különböző szempontok alapján helyezkedünk el. Van, aki mindig ugyanoda ül le nem is annyira a fogás miatt, hanem megszokásból. Van, aki a többi horgásztól legmesszebb és van, aki a legkényelmesebb helyen ül le (esetleg a büféhez a legközelebb). A pihenni vágyó horgász felállítja a rod-rod-ot, bedobja a szereléket és várja a jószerencsét. Ha sok és nagytestű halat szeretnénk fogni, ennél egy kicsit többet kell tennünk!
