Az előző részben láthattuk, hogy damilunk kis polimer golyócskák képében kezdik életüket. A monofil horgászzsinórok használati értéke sok tulajdonsága összességének eredménye. Egy horgászat során sok minden történik damilunkkal: vágjuk, kötjük, nyújtjuk, rántjuk, tekerjük, csavarjuk, kitesszük napfények, víznek, stb. Talán a legnagyobb igénybevételnek van kitéve a felszerelésünket alkotó dolgokból. Arra keressük a választ, milyen tulajdonságoktól lesz damilunk olyan amilyen és hogyan tudunk ezek alapján jó döntést hozni a beszerzéseink során?

Az ünnepek közeledtével minden évben eluralkodik rajtam a receptkeresési láz, így általában már novemberben elkezdem bújni a meglévő és újonnan beszerzett szaklapokat, internetes oldalakat. Ilyenkor minden egyes receptet átolvasok, hátha valami begyűjtésre érdemeset találok. Nálam ez a „szertartás” legalább annyira hozzá tartozik az ünnepváráshoz, mint mondjuk a mézeskalács sütés. Tavaly, egy ilyen receptkereső túra alkalmával bukkantam rá egy sokat ígérő levesre, mely egyszerűségével, és egyúttal különlegességével fogott meg. Természetesen azonnal a GYŰJTEMÉNY részévé vált. Egyszerű azért, mert semmi különleges hozzávaló nem kell hozzá és az elkészítés módjában sincs semmi bonyolult, különleges pedig azért, mert nyomokban sem emlékeztet a jól megszokott, paprikás magyar halászlére. Valóban, hiszen ez egy pikánsra ízesített, zöldségekkel gazdagított tejszínes leves, amely, mint korábbi cikkemben már említettem, székely eredetű.

Mint azt az előző, bevezető cikkben olvashattátok, az elkövetkező hetekben sorozatban több, ünnepi jellegű és kiváló hazai halakból készült étel receptjét mutatom be nektek. A karácsony közelségére való tekintettel igyekszem a lehető leggyorsabban megosztani mindegyiket veletek, így még lesz idő a tanulmányozásukra és a hozzávalók beszerzésére.
Ígéretemhez híven első alkalommal egy előétel szerepel a sorban, a csukakocsonya friss zöldségekkel. Ez az étel egy nagyon mutatós és könnyű előétel, melyet akár szilveszteri bulira, összejövetelekre is kínálhatunk.

Az ünnepek közeledtével a legtöbb családban elkezdődik a lázas készülődés, melynek szerves részét képezi a karácsonyi vacsorához valók beszerzése. A piacok, hipermarketek megtelnek lelkes családanyákkal, háziasszonyokkal, akiknek kevésbé lelkes párjuk, férjük segít a csomagok cipelésében. Kígyózó sorok állnak a halpultok előtt, ilyenkor vásárolják meg legtöbben a hagyományos karácsonyi vacsorához a halat, az esetek többségében pontyot.
A szerencsésebbek (értem ezalatt a horgászó urakat és természetesen hölgyeket) előrelátó módon már év közben gondoskodnak a minőségi alapanyagokról, melyek aztán a fagyasztóban várják sorukat. A magyar alapvetően hagyománytisztelő ember, így ennek szellemében a családok nagy részénél még mindig a halászlé – rántott ponty páros a nyerő, persze ebben azért szerepet játszik a megszokás is, hiszen – valljuk be – egyszerűbb egy jól bevált receptet elkészíteni ilyenkor, mint egy ismeretlennel próbálkozni.

A pontyozó botok karakterét vagy teszt görbéjét a ráírt lb (font) mennyiséggel jelölik. Azt mutatja, hogy mekkora súly alatt (a véggyűrűre kötve vagy azon átvezetve a zsinórt) hajlik meg 90 fokig a bottest.
Tehát e szerint a definíció szerint egy 3 lb-ás bojlis bot, (figyelembe véve, hogy 1 lb=0,4536 kg) 1,36 kg-nál hajlik meg derékszögben. Ha van egy saccra 3 lb-s botunk, akkor elkezdhetjük a mérést pl. 2 lb-vel, majd ezt fokozatosan növelve juthatunk el a valós értékhez. Ez lenne a hivatalos mérési mód. Azért választották ezt, mert ez egyszerű és egyértelmű. Vagy mégsem?