Mitől lesz egy szerelék eredményesebb, mint a másik? Miért fogsz halat csak az egyik végszerelékeddel, amikor a másikat is szinte ugyanoda dobtad be? Egyáltalán mi alapján válasszuk ki a megfelelő eszközöket a halak horogvégre kerítéséhez? Azt mondhatom, ezek és a hasonló kérdések sora, már gyermekkorom – horgásszá válásom - óta foglalkoztatnak. Nem csupán végigkísérik életem, hanem folyamatosan ébren tartják bennem a kísérletező horgászt… Talán ezért is van, hogy szeretem kipróbálni a különböző végszerelék típusokat, érdeklődve hasonlítom össze őket és figyelem meg a hatásmechanizmusukat. Az alábbi „képriport” segítségével egyik kedvencemet mutatom be nektek, amelyet alkalmazok mind a feederes mind a bojlis horgászataim alkalmaival. Fontos megjegyeznem itt, hogy mindig a választott módszer sajátosságaival arányos kiegészítőkkel használom. Ismerkedjünk meg, kicsit közelebbről a Stiff-rig-el!
A wagglerezés egyre terjed az intenzív vizeken horgászók körében. Mi ennek az oka? – erről kérdeztük Craig Butterfield versenyhorgászt.
A mederfenéken való vagy a nádfal előtti method feeder-es horgászat mind-mind népszerű módszerek és igen sok halat adnak általában. De mi van, ha teljesen nyílt víz van előttünk? Mi van, ha nincsenek törések?
- Ni! Gyün mán a fiú. – mondta az öreg.
- De hun a szürke? - kérdezte a horgász.
- Nem tán éhagyta azannyakeservit? – kérdezte az öreg.
- Azannyakeservit! Nem tán. – mondta a horgász.
Nem tudom mások, hogy vannak vele, de nekem a folyóvizek titokzatos lakói egyszerre jelentik kihívást, a kreatív horgászmódszereket és a tartalmas kikapcsolódást. A kiismerhetetlen folyók vadsága a mai napig ősi, partjukon horgászva visszatérhetünk a természethez, oda ahol újra találkozhat ember és víz. Kezdet és vég. Álom és valóság...
Ilyenkor április elején a csukatilalom végével, a pergető horgászok népes seregével kiegészülve, újra benépesülnek a kisebb nagyobb álló és folyóvizek partjai. Nincs ez másképp a Zagyva folyóval sem, ahol mostanság az a hír járja, hogy igen sok csuka les prédára a bedőlt bokrok, fák, takarások árnyékából…
Horgászemberként gyakran gondolkozom el arról, hogy vajon a halak hogyan érzékelik a külvilág történéseit. Hajlamosak vagyunk ezt a kérdést a saját magunk, emberi tapasztalatai szerint elképzelni. A vízparton sokszor variáljuk a csalik színét és formáját abban bízva, hogy halaink hamarabb megtalálják és felveszik azt. De valóban így van-e ez? Mit láthatnak a halak a víz alatt? A tudományos világ jelenleg is folytat kutatásokat ezen a területen, ami még bizonyára sok-sok meglepetést tartogathat nekünk, sporthorgászoknak is.