Mint a filmeken... kijárási tilalom. Bosszankodom kicsit, majd nagyot nyújtózok az autóban és pontban 5 órakkor elindulok a Tisza felé. November közepe van és sűrű köd uralja a tájat. A hangulat csillagos ötös, ám a jó helyeket már ülik. Saras csizmámat egy üresen maradt, sekélyebb vizet kínáló álláson veszem végül a lábamra...
Egy-egy jó versenyeredmény után sokan kérdezik, hogy mi volt a siker titka. Azt talán már megszokhattátok tőlem, hogy erre úgy szoktam reagálni, hogy ez inkább egy több összetevős dolog és általában inkább apróbb részletekből áll össze a jó eredmény, mint egyetlen nagy csodából. Egy 1. helyezéssel véget érő verseny beszámolóját és részleteit osztanám most meg veletek.
Az egyik legfontosabb dolog szerintem ahhoz, hogy többet fogjunk és sikeresebbek legyünk a pecában az a halakhoz illetve az adott naphoz való alkalmazkodás. Hiába rakjuk össze fejben a pecánkat otthon, sok esetben a vízparton kell rögtönöznünk és új megoldást találnunk. Erre szeretnék most kicsit rávilágítani egy versenybeszámoló keretein belül.
Ebben az írásomban egy 5-6 órás method pecáról fogok nektek beszámolni, ahol azt fogom megmutatni, hogy mennyire válogatósak tudnak lenni a halak és mennyire nem mindegy, hogy milyen kaját tömködsz a method kosaradba!
Ismét egy számomra ismeretlen vízre sikerült eljutnom egy néhány órás methodozás erejéig. Nem ide készültem eredetileg, de a bajai Tíztó horgásztavon kötöttem ki és minden előzetes információ nélkül kezdtem meg a kipakolást.
Kicsit elmozdulva a megszokott vizeinktől ezúttal egy számunkra viszonylag ismeretlen tavat néztünk ki és a hévízgyörki horgásztó felé vettük az irányt egy methodos pecára. Ennek a hangulatos kis víznek a pontyai egy különleges csalit igényeltek ezen a napon, ezt fogom megmutatni nektek ebben az írásban!