2010. augusztus 31.
Nagy Róbert
Az előző részekben megismertük a Tiszát, mint alapvető életteret, körbejártuk az eredménnyel kecsegtető folyóvízi horgászhelyeket és megismerkedtünk a legfontosabb eszközökkel, kiegészítőkkel, amelyekkel sikeresen vehetjük fel a versenyt a Tiszai pontyokkal. Hosszú évek óta kísérletezek a különféle végszerelékekkel és keresem azokat az etetési megoldásokat, amelyekkel a sokszor „rohanó” folyón is eredményes lehetek.
2010. augusztus 23.
Darabos Tamás Zoltán
A Dunai horgászat rendkívül nehéz és kiszámíthatatlan. Van, mikor a folyó elhalmoz minket élményekkel, van mikor napokig egyetlen kapás nélkül töltjük el szabadidőnket köves, sóderos partján. Rendkívül nehéz, sőt szinte lehetetlen kiismerni az ős folyamot, hisz itt az eredményesség nem csupán az évszaktól, napszaktól, időjárástól, de a víz magasságától, zavarosságától is nagyban függ. Az sem mindegy, hogy éppen apad, vagy árad a folyó, mert egész más lehetőségeket tartogatnak számunkra ezek a jelenségek. Általában az ember megérzéseire kényszerül hagyatkozni, amik vagy bejönnek, vagy nem. Hosszútávon azonban ezek a megérzések a kitartó horgász számára egyre gyakrabban hozzák meg a várva várt eredményt.
2010. július 27.
Nagy Róbert
(Gondolatok a folyóvízen használatos eszközökről..)
A megfelelően összeállított felszerelésnek hatványozottan felerősödik a jelentősége, ha a Tiszára indulunk! Bevezetésként hadd hívjam újra segítségül Zabos Géza „Tisza tudós” erre vonatkozó gondolatatit, amit a hosszú, folyón eltöltött évek érleltek a következő, mai kor horgászai számára is megfontolandó hasznos gondolatokká:
„A vereségeket, mert idős vagyok és sokat tapasztalt, már megtanultam elviselni. Olyan dolgok miatt, amelyekről nem tehetek, már nem pörölök, nem lázadozom. De bosszússá, dühössé válok, ha valahol valami az én hanyagságom, tudatlanságom következtében romlott el.
2010. július 09.
Nagy Róbert
Tudom, most azzal kellene kezdenem, hogy a pontyok száma az élő Tiszában drámaian megfogyatkozott és a célzott pontyhorgászat nem kecsegtet minket túl sok reménnyel. Valamint azzal, hogy ma már csupán a megsárgult fotók maradtak nekünk, ahol a letűnt korok szép fogásai láthatók… A magamfajta „Cián utáni”(katasztrofális szennyezés, tömeges halpusztulás 2000-ben..) generációnak azonban nem lehet megfelelő válasz az állandó múlton való sopánkodás!
2010. június 24.
Nagy Róbert
„Apám vitt le először a Tiszára, őt meg a nagyapám… emlékszem mezítlábas kisgyerekként rögtön éreztem: itthon vagyok. A kiszámíthatatlan, folyton változó, titokzatos folyó az évek során baráttá vált, akire - mégha nehezebb idők járnak is - számíthat az ember”
2010. június 15.
Darabos Tamás Zoltán
Hazánk legnagyobb folyama, a Duna kiemelt helyet foglal el a szívemben. Ez az a víz, mely szinte kiismerhetetlen rejtélyességével, csak azokat a horgászokat ajándékozza meg élményekkel, akik kellő tiszteletet gyakorolnak iránta és nem sajnálják az időt titkainak kifürkészésére. Itt sosem borítékolható előre a biztos fogás, ellenben az intenzíven telepített tavakkal, mégis időről időre visszacsábulok az ős folyam partjára, hiszen itt egyedülálló kalandokban lehet részem. Itt akár kilométereket gyalogolhatok az érintetetlen, vadregényes folyóparton anélkül, hogy emberekkel találkoznék és ha a horgász jó időben van jó helyen, olyan harcos folyami halakat keríthet horogra, amelyekről egy tavi horgász nem is álmodhat. Ez az, amit annyira szeretek a Dunában és ez az oka, amiért rendszeresen visszatérek a partjára.