"Festum Omnium Sanctorum", mondja a latin nyelv, vagy ahogy mi, magyarok jobban ismerjük: Mindenszentek napját mutatja a naptár. Ilyenkor az ember meg-meg áll és habár az emlékezés semmiféleképpen nem lehet napfüggő vagy valamely naptári eseményhez köthető, mégis, a gyertyákkal, kisebb-nagyobb mécsesekkel teletűzdelt útszéli temetők látványa, halkabbra veszi a szót, lassabbra a lélegzetet és halhatóbbá a szívdobbanásokat...

Hova menjünk hétvégén? Tettem fel a kérdést barátaimnak egy esős októberi kedd délután. Mivel csupán a vasárnap állt rendelkezésünkre, így a szűköcske szabadidőnk eltöltésére mindenképp egy a fővárostól nem túl messzire található vízterületben gondolkoztunk...

Közel 1 éves(!) előkészület, egyeztetés, információgyűjtés után, március 26-án végre útra keltünk, hogy kifogjunk legalább egy óriás tokhalat a Nemesnádudvari tőzeges tóból. Korábbról csak pár beszámoló és újságcikk, valamint kósza hír állt rendelkezésünkre e vízterületről, amelyeket azonban nem éreztük annyira "erősnek", hogy erre helyezzük teljes mértékben a taktikánkat...

Egy kezdet sosem könnyű, pláne akkor nem, ha az ember, fejben még be sem fejezte igazán az előző szezont. Türelmetlenül számolni a napokat, várni, hogy olvadjon a jégpáncél, felszereléseket karban tartani, újdonságokat beszerezni és még sorolhatnám... ugye ismerős!?